Tárogató.

x* Hildegard Főherczegasszony Ő cs: Fensége, a legmagasb ótalma alatt álló első bölcsődét f. hó 9-kén látogatásával megtisztelte. Ő cs. Fensége majdnem egy óráig mulattot ott s az e jótékony intézetben uralkodó rend és tisztaság, valamint nem kevésbbé annak, jelen helyiségéből a Beleznayféle házba a kerepesi utra átköltöztetése által eszközlendő nem sokárai czélszerü nagyobbitása felett, az igazgatóságnak magas megelégedését kifejezni méltóztatott.

x* A felső vidékét nagyon megörvendezteté b. Kellner csász. altábornagy megjelenése, kit Ő cs. k. Felsége olly megbizással küldött Trencsin, Turócz, Árva és Liptó megyékbe, hogy a szükölködő földnépének rögtön segélyt nyujtson, a mi meg is történt, csakhogy nem mint hiresztelék pénzbeli, hanem szükséges tápszerek kiosztása által. – Az altábornagy ur mult hó 26-án Pozsonyból Nagyszombatba ment 28-ikán Selmeczre, 29-dikén Sz. Márton és Kubinba, 30-kán rózsahegy és Sz. Miklósra, 31-én visszatért Kubin és Sz. Mártonba, hol 1-én mulatván, 2-kán ismét Selmeczre, 3-kán Trencsinbe ment, ott 4-én mulatván, 5-kén Nagy-Szombaton át Pozonyba érkezett. A hegyi lakosok közt legtöbb nyomorra Trencsénmegye éjszaki részében talált, nevezetesen a Kisucza- és Marikova-völgyben; Árvamegyében a nyomor nem olly nagy, éhség sehol sem uralkodik. Az éhség rögtöni enyhitése tekintetéből a cs. kir. élelmezési tárakból nagymennyiségü kétszersűlt szállittatott az emlitett helyekre s annak folytonos szétosztása a községek és hatóságok szigoru ellenőrsége mellett elrendeltetett.

x* Legujabb miniszteri rendelet szerint a házalóknak ezentul nem szabad arany és ezüst órákkal kereskedniök.

x* Balassa–Gyarmaton febr. 4-én a megeház nagy termében a cs. k. megei főnökség tánczvigalmat rendezett a b.-gyarmati kórház javára, s hirszerint 300 pftnyi tiszta jövedelem volt a jótékony mulatság gyümölcse. A szép siker kedvet gerjesztett többekben, hogy az iskola javára is rendezzenek hasonló mulatságot. Reméljük, hogy a kedv akarattá szilárdul, az akarat pedig ha igazán akarják a jót, legalább is annyit eszközölhet az ifju gyermeki lélek táplálékára, a mennyit az elaggott roskatag test gyámolitására össze tudott szerezni. Nem is tánczolhatnak sehol hasznosabban, mint a hol az iskolák, mai korkérdésünk előmozditására verik össze a bokákat. Ezek megérdemlik, hogy kivilágos kiviradatig huzzon nekik a legeslegjobb czigánybanda annyi talpcsiklandó csárdást, hogy a czepperl polka eszébe se jusson senkinek.

x* Mindenfelől a sok és nagy hóról érkeztek tudósitások, itt pedig Pesten, midőn e sorokat irjuk ugy olvad, akkora sárviz lucsog az utczákon, hogy a felével is beleelégednének azok a finnyás pesti lábacskák. Farkas uraimék ellen is (de nem a derék győri zenészek ellen) több felől érkeztek panaszok. Nevezetesen Htvan-Püspökiben 15 mond tizenöt ordas rontott egy juhnyájra s néhányat le is mészároltak, mire a két bojtár el tudta a hivatlan látogatókat dorongolni. Egy pedig ollyan neveletlenséget követett el, hogy midőn a két derék bojtár javában üzné az erőszakoskodó hadat, hirtelen vissza fordult, s ugy neki rohant az egyik bojtárnak, hogy csak azért nem tehetett az ő tulajdon bőrében kárt, mert juhbőrrel, azaz juhászbundával volt takarva, a mellyet annál gorombábban megtépett, mignem doronghalál vetett véget dühösségének.

x* Erről a farkastörténetről jut eszünkbe, hogy egy dunamelléki helységben Komáromhoz közel szintén nagy farkas-riadó állitá talpra a falu legénységét, mert valaki közelgő farkast látván a falu felé kullogni, nagy lármát csapott, s a megiramlott kóczos látogatót hirtelen lóra kapott 4 legény vette üzőbe, s utolérvén, irgalom nélkül agyonverték. – Volt is kiabálás, tapsolás, vivátozás a mint illik, csakhogy nemsokáig tarthatott, sőt rövid időn kaczagássá vált, mert az elesett farkas egy jámbor komondor volt.

x* Bécsben huzamosabban időző hazánkfiai egyhanguan dicsérik Haas könyvkereskedő (Singerstrasse Nro 878.) buzgalmát a magyar irodalom iránt, melly valóban bármelly honfitársunknak is becsületére válnék. Az tirja róla bécsi tudósitónk, hogy nemcsak valamennyi helybeli könyvkereskedő között első, kinél minden régibb és korunkban megjelent legujabb magyar irodalmi munka kivánatos számmal és választottsággal megkapható; hanem széles ismeretségi utján hathatós sikerrel törekszik azok terjedését előmozditani, az ő buzgalmának köszöni a bécsi magyar ifjuság, hogy több magyar lapot kezében forgathat. Illyen buzgalom elismerésre méltó s megérdemli, hogy azok, kiknek módjában van, ez elismerést kereskedésével is éreztessék.

x* Munkácson a kórház javára kitüzött elnöki dalidó febr. 11-én halasztatott, mivel Ernőd cs. kir. főhg ő fensége a beállott udvari gyász miatt nem szerencséltethette volna januárban a jótékony vigalmat magas megjelenésével. Hogy ment végbe a bál, s mennyi hasznot hajtott a szegényeknek? még nem vettünk róla tudósitást. Egyébiránt ott is sok volt a hó, s most már hihetőleg nagy a sár. Szomoru hir pedig az, hogy azon a vidéken a farkasok egy asszonyt és egy gyermeket „felfaltak.”

x* Ácson jövő tavaszszal a főutczákon végig kétfelől fasorokat fognak ültetni. Bár igy cselekednék minden helység, ez szépitené is s ha felnőnek a fák, minden öt hat évben egy kis rőzsét vághatna róluk a ki ültette, a mi pedig sem nagy fáradságba, sem sok költségbe nem kerülne. – A népnevelés ügye is szép gyarapodásnak örvendhet, mert herczeg Lichtenstein Alajos a leégett oskola ujjá-épitésére 4000 pftot utalványozott, ezen pedig ugyancsak derék iskolát lehet épiteni, s ha a község és illető szülők is hozzá látnak és megteszik a magukét, azaz hogy szorgalmasan járatják gyermekeiket az uj iskolába, s a tanitónak tisztességes fizetést biztositnak, akkor aztán csak olly örömmel felemlegetjük az ácsiakat is jó például mint Tatát, vagy a kecskeméti derék zsidó községet.

x* Minthogy Kecskemétre ugrottunk, eszünkbe jutott egy levél, melly minap érkezett hozzánk, s arról panaszkodik, hogy a ref. iskolák iránti részvétlenség épen nem csökken azok részéről, kiket a legforróbb részvét illeti. Többet most nem szólunk, mert a panaszokat nem szeretjük addig körülményesen hirdetni, míg van hova forditanunk szemeinket, a honnan orvoslást lehet remélni.

x* Beregszászról farsang vége felé vettük a tudósitást, hogy „most vannak a farsang legesleg javában.” Február 4-én ott is jótékony bál volt, a mihez kétszeresen járult a szép nem, u. m. szép számmal jelent meg, s e felett kézimunkákkal is járultak a czél előmozditására. Adjon Isten mindnyájának ha e farsangon nem jutott, majd uj borkor, – mádi szüretkor – derék vőlegényt. Tudósitónk az ellen panaszkodik, hogy nagyon rikitó volt a szépen rendezett bálban a csárdás. Az is baj ha kelletén tul nagyokat rikkant az a széles kedvü fiatalság, de még ezt csak megengedhetjük módjával, kivált ha megigérik a tüzes tánczosok, hogy a legnagyobbakat csak ugy suttyomban magokban kurjantják el; hanem nagyobb baj az, hogy sok felől komoly szavakkal panaszkodnak azok ellen a fajtalan czepperl polka-féle mozgások ellen, mellyeket néhány szilajkedvü nem igazi magyar legény be kezd csempészni tiszteséges nemzeti táncunkba. – Többet nem szólunk e dologról, mert azt hisszük, hogy a józan ifjuságnak mindig elég a figyelmeztetés, a rakonczátlanoknak pedig az is kevés, ha miattok sok derék leányt otthon tartanak szülőik a mulatságtól.

Gyászhír. Ismét egy erős oszlopunk kidült! gróf Teleki József, volt erdélyi kormányzó, a magyar tudós társaság elnöke, mult csütörtökön éjjeli 11 1/2 órakor élete 65-ik évében a jobb létre szenderült. Lapjaink mult számában még hosszu csendes alkonyt óhajtánk neki és ime a csendes alkony eljött, de rövid volt. Azon munkája végén lepte őt a halál, melly őt halhatatlaná teendi. Olly élet világa aludt el, mellynek minden órája hazának és nemzetiségnek volt szentelve, olly név törültetett ki, nagyjaink sorából, melly vezérfénye volt a többinek. Szálljon áldás nyugvó poraira! Emléke méltó, hogy minden igazi hazafi kettős gyászt öltsön szivében érte: egyet a tiszteletért, mellyel tartozik a nemesnek, – mást a veszteségért, mellyet nem pótolhat semmi.

Felelős szerkesztő: Pákh Albert.