A hajdani tatárkánok palotája Bakcsiszerajban.

Hogy Bakcsiszeraj a hajdani hatalmas tatárkhánok (uralkodók) székvárosa volt, és hogy ezen várost a maga tatáros alakjában meghagyta a muszka, midőn Krimiát hatalmába keritette, s hogy e város régi szokásaival, épületeivel, lakosaival mai napig változatlanul megvan, ugy a mint volt akkor, midőn a harczszomjas khánok laktak abban a palotában, mellyet mai képünk ábrázol, valamint e palota nevezetességeit is megirta dr. Hegedüs a ,Vasárnapi Ujság’ mult évi 39-ik számában. Mivel pedig semmi nevezetes változás nem történt mai napig sem a várossal, sem a hajdani harczos fejedelmeknek épitett üres palotával: a helyett hogy tavali leirásunkat ismételnök, menjünk a városon tul ama sziklacsucs forma hegyre, ott is van egy város a maga nemében egyetlen nevezetesség az egész világon, neve Dsuffut-Kale, annyit tesz mint: zsidóvár, és e nevet teljes joggal viseli, mert talán a nagy világon e kivül nincsen több ollyan hely, hol egyedül zsidók laknának, mint Dsuffut-Kaleben, mellynek lakosai egytől egyik mind karaiták (zsidó vallásfelekezet).


A hajdani tatárkhánok palotája Bakcsiszerajban.

E ritka város Bakcsiszerajtól fél óra távolságban eső, Krimia egyik legmagasabb sziklahegyén fekszik, egy meredek sziklák közé szorult hegyszakadék végén. Igen meredek ut vezet e sziklavároshoz, melly a kapu közelében olly hirtelen esésü, hogy ló csak patái hegyével kapaszkodva tud nagy bajosan felvergődni rajta. Az erős vasból készült kapu sokban hasonlit egyéb régi várak kapuihoz. Ezen kivül a keleti oldalon is van még egy kapu, a melly felől erős falak keritik a várost. A házak mind keleti modorban, az udvar közepén épült alacsony viskók, s az udvarokat magas falak környezik, a mellyeken keskeny kőajtók az egyedüli bejárás. Az utczák keskenyek, ágas bogas görbék, rendetlenek. Sem utczán sem egyebütt nem láthatni élőfát, bokrot, de még füszálat sem. Valamire való jelesebb épület nincs az egész városban, maga a sinagoga sem igen különb közönséges zsidó imaházaknál. Csak két bejárása van a sziklavárosnak a két kapu, a mellyeket éjszakára mindig bezárnak. Vizet öszvéreken és szamarakon tömlőkben hordanak, egy a vár alatti kutból, mellyhez a sziklába vágott hosszu lépcsősoron kell lemászni, e kut távolsága semmivé teszi a különben bevehetlen vár helyzetét.

Ha elhagyja az ember azt a keskeny sziklaszorost, a melly Bakcsisaraiból Dsuffut-Kalebe vezet, hirtelen rejtélyes helyen leli magát, a hol ünnepélyes csendben ezeréves magas tölgyek árnyékában zsidó feliratu sirkövek tünedeznek elő mindenfelől. Ez a Josafat völgye a karaiták sirkertje.

A sirkövek s ős tölgyek közt kigyódzó gyalogut egész váratlanul egy széditő magas sziklafal fölött végződik, a hol megállapodva nem győzi az ember szemeit legeltetni a bájos tájképeken, mellyek mindenfelől, mintegy varázsütésre, különböző alakokban tünedeznek szem elől. Itt termékeny rónaság, amott a távolan tengerparti hegyek, más felől meredek kopár sziklacsúcsok, mind megannyi festői ellentétei egymásnak, mellyek között nem utolsó helyet foglal el maga Dsuffut-Kale, a honnan kiindultunk.