Nemzeti szinészet.

JANUÁR. I. Egressy vendégszereplései folyvást nagy közönséget vonnak szinházunkba, igy daczára a farsangi napoknak minden operai előadás nélkül is láthatunk elégszer tele szinházat. Tanuság belőle az, hogy közönségünk a jó drámát és épen ugy szereti, ha nem jobban, mint a dalmüket, s abban kell feltalálni szinházunknak valódi hivatását.

II. Vidéki dráma és opera. Vidéki városainkban, a mint a tapasztalás mutatja, az opera megölő betüje – nem a drámának – hanem a szinigazgatónak. A melly szinigazgató operára veti a fejét, az egyenes utján halad a megbukásnak. Igy jártak taval a kolozsvári, igy az aradi igazgatók. Egész évben fényes jövedelmeik voltak, egész járásuk, kelésük diadal-út volt az országon keresztül, és utoljára minden magán- és közpárátfogolás mellett eladósodva, megbukva kerültek vissza, zálogba hagyva imitt-amott kétségbeesett igazgatóikat. Ellenkezőleg Latabár, Pázmán,Szuper és az idei kolozsvári szinigazgatóság a dráma mellett híven megmaradva, tisztességesen, közhitelt birva váltak meg, és váratnak vissza rendes állomásaikra. A  szinigazgatónak módjában áll közönségét alkotni és elrontani. Jó opera tartásához nagy segélyezés kell, a rosz opera pedig minden világi roszak között a legkevésbé kelendő.

III. Vas Gerebentől e napokban uj népszinmü fog adatni. „Alföldi kocsmáros” czim alatt László jutalomjátékául, mellyre már előkészületek vannak téve.

IV: E héten Szigeti távozott el Szabadkára vendégszerepekre. Az ügyes szinigazgató Latabár, a szabadkai közönség buzgó pártolását azáltal igyekszik kiérdemelni, hogy még maga is állandóul közkedvességü tagokból álló társulatot szervezett; amellett a pesti nemzeti szinház legkedveltebb tagjait siet bemutatni. E hó közepén Jókainé fogja vendégszerepléseit megkezdeni ugyanott.

V. Az utolsó szinházi álarczos dalidóban nagy látványos álarczosmenet fog tartatni a velenczei kárneváli bohó diszmenetek mintájára.