Szebasztopol.

A minő csekély az előttünk levő egyszerü kép, ép olly érdekes annak tárgya, ama hires Szebasztopol vár, mellyre közel egy évnegyed folytán éber figyelemmel néznek a müvelt, gondolkozni tudó világ szemei, mellynek lerombolásában hónapok óta fáradoz három hatalmasság egyesült vitéz serege szárazon és vizen, mai napig reménylett siker nélkül.

A büszke Miklós czár is, kinek kelet felé kinyujtott hatalmas karján a bevehetlennek tartott erősség mintegy izmos ökölnek tekinthető, melly a roskadazó szomszédot halálos csapással, a Feketetengert pedig egyeduralkodással fenyegeté, jól ismerve roppant birodalmának kiszámithatlan becsü keleti kapuját, nem kimél annak védelmében emberéletet, s olly makacsul foly a kemény tusa, hogy az elszánt védelmezők, s elkeseredett ostromlók hős vére már több izben pirosra festé Szebasztopol erős falai alatt a Feketetenger hullámait.

Ki lesz a győztes, s mi lesz a drágán vásárlott győzelem gyümölcse, és kik fogják azt élvezni, nem hozzánk tartozik megjövendölni, ohajtásunk pedig az: hogy a béke olajága bár minél előbb felváltaná egész világon az emberemésztő háboru véres zászlóit s csupán és egyedül olvasóink kivánságát akarjuk némikép kielégiteni azon világhirü erősség rajzával s rövid leirásával, mellyről egész világ beszél napjainkban, s kivétel nélkül minden lap napról napra közöl uj meg uj hireket.

Szebasztopol, az orosz tengeri hatalom ezen hirneves középpontja s dús raktára, Krimnek a Feketetengerbe ereszkedő egyik fokához közel áll dél felől, mint valami őrszem. Ha a viz alatt lappangó sziklákkal sürűn környezett fokot szerencsésen megkerülte a hajós, 6 mértföldnyi távolságban észak felé megközeliti a néhány fehér szikláról szembetünő büszke vár falait.

Ezen oldalán a tengerpartnak 9 kikötő van. A szorosan szebasztopoli kikötő 4 tengeri mérföld hosszaságu, s legnagyobb szélessége egy mérföldnyi, menete kelet felől nyugatnak tart, némi kanyarodással dél felé.

A kikötőt mindenfelől környező sziklás hegyek hajlásaiba nyilások vannak vágva, mellyek részint a veszteglő, részint a kereskedő hajók állomásai, s elég vizök van azoknak a legnagyobb tengeri hajók elviselésére.

A ki a tenger felől hajón megy Szebasztopolba, annak a város jobb felől esik, egy mindig jobban jobban emelkedő völgyeleten, mellynek legalacsonyabb pontja 20, a legmagasabb 150 lábbal áll a tenger tükrénél föntebb.

Az öbölt környező magaslatok, mellyek a tenger hullámai közé meredeken ereszkednek, csodálatos biztossággal védik azt. Tul rajtok magasabb hegyek ormai látszanak, de a hadikikötőbe ereszkedő sziklafal olly meredek, hogy a legmagasabb árboczok csúcsait sem lehet a hegyekről megpillantani.

A tengeri főhadvezéri hivatal, a tengeri hadikészlet főraktára, minden egyéb a hadi tengerészethez tartozó hivatalos épületekkel együtt a város alsó részében körülbástyázva foglalnak helyet, s a város félkörben terjeszkedik fölöttök.

Sok bástyázatot vesz az olvasó első pillanattal e képen észre, mellyekről jól meg kell jegyezni, hogy valahol csak némileg jelentékeny fala van Szebasztopolnak, az mind bástyaüreges. A bástyaüreg (casamatta) pedig nem egyéb mint erős védfalak közötti nagy terem, mellynek minden oldala s teteje olly erős vastag fal, hogy a legnagyobb bomba sem árthat neki egykönnyen. Ezen bástyaüregekben ágyuk rejlenek, s a tüzérségnek szolgálnak lakhelyül.

Szebasztopol védelmére a bástyákon és kazamattákban mintegy 1400 ágyu van ugy helyezve, hogy azon hajó, melly a bejáráson a parancsnok akarata ellen akarna keresztül rontani, gyilkos hármas kereszttüznek tenné ki magát. Ide számitva még a mozgó ütegeket is, bátran lehet 2000re tenni ezen hires erősség ágyui összes számát. A szebasztopoli bástyák abban egyedül állnak az egész világ minden erősségei között, hogy széles e föld kerekségén egy erősségnek sincsenek olly roppant kazamattái s annyi kazamattákban elhelyezett ágyuja mint épen e várnak, de abban alábbvalók a Kronstadtiaknál, hogy téglából és fővénykőből épültek, s könnyebben engednek az erős ágyuzásnak mint a Kronstadtiak, mellyek gránitból épitvék vagy sziklába vannak vájva.

Ahoz értő emberek hozzávetőleg olly véleményben vannak, hogy a szebasztopoli erősségek felépitése legalább 50,000,000 tallérba (mintegy 75 millió pftba) kerülhettek, a vizvezetéket, kikötőket minden álladalmi épületekkel összevéve szintennyi költséggel lehete előteremteni, s ezen számitás szerint 100,000,000 tallérjában lehet az orosz kormánynak azon hiresneves fekete tengermelléki óriás paizsa, mellyet hadihajóinak laktanyául s roppant birodalma szélére, mintegy kihivó büszke határőrül állita.

Szebasztopol kiterjedése hosszában mintegy 1200, széltiben 400 lépésnyi. Az összes lakosság számát a rendesen ott tanyázó katonasággal együtt 40,000 re lehet tenni. A kikötő egy tengeri mfld hosszában van erősitve. Azon keskeny bejárás mellékén, melly a kikötőbe vezet, valahol csak egyegy kiálló része van a sziklapartnak, mindenütt ágyuütegekkel sürűn ellátott kisebb nagyobb várdák, vagy sánczművek vannak, s mindegyik ágyu a kikötő bejárásán uralkodik. Ezeken kivül, észak felől egy magaslatról erős csillagsáncz őrködik a tengeri bejárás felett, dél felől pedig egy erős várda védi a várost és bejárást. A várostól 1 1/2 mfnyi távolságban sánczokkal erősitett tábor, az erős bástyákkal környezett katonai laktanyák mind egy egy külön várnak tekinthetők, mellyek bortokáért csakugyan egyenkint külön kell megvivnia az ellenségnek.

Mindezeket, vagy legalább legnagyobb részét ezen hatalmas készületeknek a ki egy tekintettel megpillantja, rémitő erősségnek kénytelen elesmerni Szebasztopolt tenger felől.

Szebasztopol épitésmódjáról, helyzetéről s felszereléséről sok és különféle véleményt lehete olvasni, mellyek kivonata abban öszpontosul, hogy az a nagyon sok ágyu nem egészen hasznos, sőt akadályul szolgál sokaságával. Mi a falakat illeti, ezeknek mindenesetre nem dicséretes tulajdona az, hogy téglával kevert fövenykőből vannak egy részt épitve, mellyeket a kő puha természeténél fogva könnyebben halomra lőhetnek a kemény ágyugolyók, mint például a Kronstadti gránát bástyákat. Azt is hibául emlitik fel, hogy az ágyuknak hagyott lőrések keskenyek Szebasztopol falain, mi a czélirányzásban mindenesetre nagy hátráltatásul szolgál.

De legnagyobb hibája Szebasztopolnak az, hogy a száraz felől nincs eléggé erősitve. Lehet hogy igy gondolkodtak az épitők: minek épitenénk magunk ellen erős bástyákat? az pedig, hogy akad olly vakmerő ellenséges sereg, melly az északi óriás földére merné lábát tenni, s az ő tulajdon birodalmában forditaná romboló ágyuit annak a páratlan tengeri várnak, esze ágában sem jutott senkinek.

Most már körül van keritve Szebasztopol egy része száraz felől is sánczokkal és ágyuütegekkel. Csakhogy ezen sánczokat ellenség hányta, s az ágyukat nem Szebasztopol védelmére hanem ellene forditotta, s kiméletlenül szór belőlök halált és pusztulást két hónap óta.

Szebasztopol környéke kopár, s elannyira sziklás, hogy az egyesült seregek sánczmunkálatait felettébb hátráltatta és nehezité azon körülmény, hogy távolabb helyekről kelle földet hordaniok a sánczkosarak megtöltésére. Erdőség nincs közelében, a mi volt is, kiirtották, midőn II. Katalin czárné kormánya alatt megalapittatott.

Mindez a mit mi röviden megirtunk Szebasztopolról, sokkal bővebben és sokszorosan meg volt irva, már a mult nyár vége felé azon hirlapokban, mellyek a keleti hadjárat minden mozdulatáról hirt adhatnak, annál megfoghatatlanabb mikép juthatott olly átalános hitelre azon nevezetes septemberi hir, hogy Szebasztopolt bevette az egyesült hadsereg, mellyet egy közönséges postalegény*) sebesfuttában szalasztott el, s melly ugy befutotta villámgyorsasággal az egész világot, s egyaránt meglepte a fényes paloták és szalmafedelü házak lakóit, mint soha semmiféle álhir, mióta postalegények tarisznyájában szokás tova szállitani a világ forgását.

Majd két hét folytán mindennap uj meg uj villany sürgönyöket kaptak a hirlapok ezen tárgyban, lassankint kétkedni kezdtek, egyik tagadta, másik erősen állitotta, hogy de bizony bevették, azért is bevették, s végre kiviláglott, hogy dehogy vették, hogy megküzdöttek ugyan annak birtokáért nehányszor makacsul, de a vár még mind fenáll, s mai napig az orosz birtokában van, bár az a számtalan belé röpitett bomba sok, nagyon sok kárt tett mind az erősségekben, mind a városban, mind a beleszorult állhatatos seregben.

Mennyi emberélet lön már eddig áldozata Szebasztopol ostromának, azt nem lehet bizonyossággal megirni, de hogy nem csekély mindkét rész halottainak száma, azon körülményből is lehet gyanitani, hogy mind az oroszok, mind az az egyesültek kénytelenek valának fegyverszünetet kérni, hogy halottaikat eltemethessék.