Szuvaroff halála.

Szuvaroff volt az orosz hadsereg leghiresebb tábornoka. Egyedül ő volt képes a győzelmes franczia fegyverekkel megmérközni s azoktól nem egy diadalt kicsikarni.

Midőn visszatért Moszkvába I. Pál czár annyira fel volt iránta lelkesülve, miszerint ünnepélyes ukázt adott ki, mellyben meghagyá, hogy Szuvaroff diadalmenettel vonuljon be a minden oroszok fővárosába.

Az ünnepély nagyszerüen volt rendezve. Roppant lovasseregnek kellett mérföldekre a diadalmas vezér elé menni, s hosszu sorban kétfelől felállitott gyalogsági rendek között kisérni őt a főváros kapujáig; minden háznak zászlókkal és zöld ágakkal kellett ékesitve lenni; minden harangnak meghuzatni a tornyokban; s az ágyuknak dörögni a Kreml előtt, a midőn a vezér megjelend a császári diszhintóban a város falai előtt s onnan egyenesen az uralkodó palotájába vitetik s ott leend lakása a czárral egy födél alatt.

A város legnépesebb piacza közepén emléket parancsolt emelni a czár Szuvaroff számára érczből és márványból, melly annak tetteit az utókor előtt örökitse.

A vezér jól tudá mind e készületeket és elgondolá, hogy illy magas tisztségben még egy orosz alattvaló sem részesült soha.

Egy napon azonban parancsot kapja Szuvaroff, hogy a visszatérés ideje alatt minden nap más meg más tábornokra bizza a napi parancsnokságot. Ez tisztán formasági kérdés. – A fővezér azonban, minthogy tábornokai között egyedül Bagratim volt képes a sereget vezetni, az egész uton mindig ő rá bizta a napi parancsnokságot.

Ez csekélység, mondhatni: semmi.

És ime a diadalmas Szuvaroff e semmiség miatt egyszerre megbukik, rögtön visszavétetnek a parancsnok az ünnepélyes elfogadásra. Szuvaroff egyedül érkezik meg Moszkva falai alá, senkitől nem kisérve, senkitől nem fogadva, betegen, félholtan: innen egyenesen Pétervárba viteti magát édes anyjához; mindenki elhagyja, az udvarnál ki nem mondják többé nevét, Szuvaroffnak ismerőse sincs az egész országban, ugy elfeledték, mintha soha sem élt volna. Meg is halt nehány nap alatt.

Midőn a czár megtudta Szuvaroff halálát, elfeledkezék haragjáról, és azt mondá, hogy e férfiu halála országos szerencsétlenség.

És az udvaronczok rögtön utána mondták: hogy bizony nagy férfi volt Szuvaroff, és sajnálni lehet, hogy engedetlenségével bemocskolá babérait, különben kár érte, hogy meghalt.