Gazdászat.

– A gazdászat egyik ágát a gyümölcstenyésztés teszi s méltán, mert egészséges jóizü, zamatos gyümölcs az étkek valódi füszere, s nem egy esetben gyógyerejü csemege a sinlődőnek; szóval igen nagy hasznát lehet venni. Van Baranyamegyének hegyháti járásban egy Kárász nevü helység és ennek egy fáradhatatlan derék lelkésze, kit a „Gazdasági kistükör” előszava eléggé felajánl, mint a szőlő- és gyümölcstenyésztés értőjét. Gondja s felügyelete alatt egy részvények utján ápolt jeles „gazdasági kert és szőlő” tenyészett szépen, reménydusan több évig, de az idők változtával megfogyatkoztak a részvényesek, és hogy még romba nem dőlt a vállalat, a felügyelő buzgalmával és nemcsekély magánáldozatának kell elismeréssel tulajdonitanunk. Most azonban ujéletnek indul és jobbjaink melegen karolják fel az ügyet; az aláirási ivek köröznek, a részvényesek szaporodnak. Jele, hogy élünk.

– Szóljunk valamit a pécsváradi kerületről is. Minden község saját fáskerttel bir; a község tartozik vadonczokat beszerezni, s gondos felügyelet alatt elültetni, miket aztán az e végre kerületileg fogadott kertész beoltogat és oktatja rá a „vasárnap-iskolai” tanulókat. Ha felkarolják átalánosan e törekvést, maholnap szép sükernek fogunk örvendeni. A tisztviselő urak erélye mindent kivihet. E kerületben legalább a legüdvösebb rendszabályok köröznek: közlekedési utaink elég szélesre szabatván felárkoltatnak, mi sok kártól megvédi vetéseinket, mert nagyon is divatban van igy faluhelyen: nem arra szekerezni, merre a mérnök az utvonalt jelöli, hanem néha keresztül-kasul a viruló mezőkön. A derekát makadamirozzák, vagyis apróra tört kövekkel egyarányosan feltöltik, mellékét pedig élőfákkal ültetik be; mi nemcsak tetszetős a szemnek, hanem igen hasznos is, kivált ha azt szederfákkal szegélyezik, a selyembogártenyésztésben ugyis meglehetősen hátra vagyunk; pedig minő nagy nyeremény ez, ha egyszer meghonosodik valamelly helységben! Továbbá dicsérettel emlitendő meg Taitl János urnak „gyümölcs- és virágtenyésztő” vállalata Pécsett. A nyomatásban megjelent „Jegyzék” bőtanusága a választékos gyümölcs, szőlő s csemegefajoknak, valamint a sokfaju szép virággyüjteménynek. Mozgunk, haladunk!

– Tolnamegyének országutai nemcsak kitünő jóságuak, hanem azok mellékét gyönyörüen diszlő sorfák ékesitik, különösen nagy gondot forditnak a szederfákra, miknek ez utak bőviben vannak. Nagy kár, hogy Tolnamegye szivének, Szegszárdnak selyemfonója nem diszlik akkép, mint ennekelőtte! E nevezetes gazdászati ág csökkenése nagy veszteség. Mikép kezelték egykor nevezetes szedreskertjét? … Nem hagyhatjuk emlitetlenül a Szegszárdon létező takarékpénztárt, melly szépen gyarapszik.

– A szegszárdi borok hire nagyul! Szinte Londonból jött megbizás: hahogy a borok kiállják a versenyt a spanyol borokkal a tengeri szállitásban: ugy e kisérlet után bizományos fog érkezni, s évenként nagy öszleget szállitani Angliába. Tehát London is ismeri Szegszárd zamatos borát! Előre hát!