Finn költészet.

Az orosz „hazai emlékek” Oemann finn tudós „a finnek nemzeti jelleméről” czimzett iratából, e következő érdekes és a finnek költészeti jellemét tárgyazó sorokra, figyelmeztetnek: „Komoly s hallgatag lényüknél fogva, különösen a munka közben s idegen helyen, a finnek meglepő nagy költészeti tehetségekkel birnak. Tudomásunk szerint egy nemzetnél sincs annyi költő, mint a finn nemzetnél, s bár az itteni nép költészeti tehetségének szüleménye, a milly hamar s váratlanul jöve napfényre, olly hamar feledésbe merül, mindamellett az elismerés, méltány s megbecsülés szavát idézi elő. – Költészethezi hajlamukat a nagy szám s változatosságban szájról szájra járó példabeszéd is eléggé tanusitja, melly nem ritkán mély gondolat- s jelentőségre utal. A beszéd olly kifejlett, jó hangzatu s értelmü minden egyes pór szájában, hogy beszédét csekély változtatással azonnal utána lehet nyomatni; a czikornyás keresett, s érthetőséget zavaró kifejezés inkább a főbb rendüek sajátja.” Összehasonlitva e szavakat népünk költészetével, valljon nem találunk-e e két nemzetben, ha legalább érzelemvilági rokonságot is. Hány nálunk a rögtönző a nemzet alsóbb osztályában? Kik az annyira bájos s érzelemteljes népdalaink szerzői?

„A finn költészetben kifejtett buskomor érzemény, nem a szükkeblü, lenyomott, vagy tán henye lélek kifolyása, ez benső természeti s ép hangulat, melly sokszor gunyos irányuvá válik.” S ez nemzetünkre szintén alkalmazható, jellemvonás melly majd minden dallamaiban, nemzeti zenéjében olly kiváló szerepet játszik.

A finnek ama komoly jelleme teszi azt, hogy hajlamuk tulnyomó a komoly, nagyszerü, csudás és mesés iránt. S általában véve jellemök inkább szemléleti, melly eredeti typusát a nép alsó osztályában, a középrendüek, sőt a főrend néhány családjaiban is megtartotta.

Dr. F.