Az oroszok a tengerparton.

A keleti tengerben, mely jelenleg az angol hajósereg ágyuit ringatja hátán, három hatalmas kikötője van az orosz hajóhadnak, még pedig a legkeletibb részen (a finn öbölben), u. m. Kronstadt, Reval és Sweaborg. Már pedig a hadi kikötők a tengeri háboruban ugyanazon szolgálatot teszik, mellyet a szárazföldi háboruban az erősségek, várak. Azok őrzik a tengeri szorosokat s utakat; azoknak vetik meg hátukat a hadakozó felek. A nevezett három kikötő roppantul meg van erősitve. Reval kikötőjét temérdek ágyu-üteg lepi, mellyek a legveszedelmesebb kereszttüzbe foghatják a beléjök vetődött ellenséges flottát. Sweaborg, óriási sziklavár, hat szigeten fekszik, s középpontját teszi a finn öbölbeni hadiműködéseknek; egy 100 hajóból álló flotta biztosan és kényelmesen elférne e kikötőben. Mondják, hogy Sweaborg egyike a legerősebb tengeri erősségeknek a világon. A harmadik orosz hadi kikötő Kronstadt, mellyet nagy Péter czár alapitott. Ez is szigeten fekszik, s az 1824. évi áradás óta első rangu erősség; minden erösitvény granitkőből van benne épitve. Csak 4 mérföldnyire van az oroszok fővárosától, Szent Pétervárától, s az ehhez vezető utat a tenger felől teljesen elzárja, mert a Newa folyót, melly Sz. Pétervártól jövén, közel Kronstadthoz szakad a tengerbe, nagy szikladarabok lesülyesztése által egészen eltorlaszolták, egy másik részen pedig ugy vezették, hogy csak egyenként vonulhatnának bele a nagyobb hajók, mellyeket azután az erősség 4 oldaláról kényelmesen lehetne agyon lövöldözni, ugy hogy Pétervárát ez oldalról bevenni, vagy csak hozzáférni is, ugyancsak erős dolog.

Az oroszok tehát, a mint látjuk, keményen el vannak sánczolva partjaikon, a mellyek felé Napier angol flottája villámgyorsasággal közeledik, s mégis alig találhatnánk jelenleg olly helyet, mellyet szivesebben nem választanánk lakóhelyül, mint az emlitett orosz erősségeket. Reval mellett van egy hegy, melly a leggyönyörübb kilátást nyujtja a tengerre, s azért a péterváriak különösen tavaszszal, midőn a jég olvad, igen szeretik meglátogatni. Most nincsenek e hegyen mulatságból látogatók, hanem igen is van számos őrálló, ki a jég olvadását lesi s azt, hogy kivel találkozik az eltakarodó jég a nyilt tengeren. Azt is mondják, hogy ámbár tömérdek hajója van az orosznak, de valamennyi nem sokat ér. Kisebb tengerekben, a hova sok folyó önti édes vizét, ez igen kártékony ellenséget teremt a hajóknak. Igy p. o. régen folyik a panasz, hogy a Duna s a többi nagyobb folyók, mellyek a Fekete tengerbe ömlenek, bizonyos férget hoznak magokkal, melly idő mulva a hajók derekát át meg át furja. Hasonlót beszélnek most a Newa folyóról, melly a finn öbölbeni orosz hajóknak szinte meghozta azt az ágyukkal ki nem pusztitható ellenséget. Kijavitani a hajókat pedig most már késő is, de más részről a jég s a közeledő ellenség is akadályozza.

Az orosz császár megparancsolta, hogy nemcsak Revalból, hanem az egész tengerparton fekvő városokból valamennyi asszony és gyermek azonnal eltakarodjék, s az ország belső részeibe vonuljon. Nem látni itt most egyebet, mint vizsgáló őröket, kik naphosszat ott lesik, nem látni-e már valami nyomát Napier admirálnak? Reval lakosai többnyire németek és protestansok, s eleget busulnak, hogy épen őket, házaikat s vagyonukat fenyegeti olly iszonyu csapás. A mellett éjjel nappal hangzik az orosz ágyu-öntők vad zaja és éneke, s az öntőgyárak szakadatlanuk okádják a lángot.

Innen fel egészen Kronstadtig vonulnak az őrállomások a tengerpart hosszában. A jég megindulásakor tavaszszal néha iszonyu áradások szoktak történni, s az őrök épen olly félve lesik a jég ropogását, mint az ellenség ágyuinak megdördülését. A rendőrségnek és katonaságnak kétszeres munkája van e tavaszszal. Még mindig erős fagyban hevernek ott az ugynevezett nyári szigetek, mellyen többnyire Szent Pétervár gazdagabb polgárai birnak igen csinos nyári lakokat. Ez idén nehezen fogják ezeket meglátogatni, s a péterváriak nemcsak hogy nem készülődnek ide, gyönyörü nyári palotáikba, szép kerteikbe, hanem nagyrésze már Pétervárt is oda hagyja, s Moszkvába, vagy az országnak még belsőbb részébe vonul. Azt irják, hogy a legszebb utczasorok Pétervárott feltünőleg puszták és üresek már most is. Azonban uton utfélen mindenütt az orosz kereszt van kiaggatva, felhivás gyanánt a „szent háborura.” – Az orosz császár, miután maga személyesen meglátogatta volna, még folyvást tetemesen erősiti a tengerpartot.