Tárogató.

Pesti józsefnapi vásár. Végre valahára ismét egy vásár, mellyről azt mondják kereskedőink s iparüzőink, hogy megjárta! Annyi volt már a panasz és sopánkodás, hogy szintugy jólesik látni idegen embernek is a kissé derültebb arczokat. Adja isten, hogy ezek mindinkább vidámuljanak!

A vasárnapi tudósitások szerint legélénkebb volt az üzlet a kézműipari (Manufaktur) árukban, a millyet évek óta nem tapasztaltunk. Az eredmény csaknem felülmulta az eladók várakozását. A vevők többnyire a Bánságból, Bácskából, s a tiszai vidékekből jötte, Erdélyből ezuttal kevesen jelentek meg. Többnyire közönséges portékák keltek, különösen jó ára volt a közönséges posztónak. Pénz azonban most is kevés volt, s kész fizetés helyett nagy kelete volt a hitelbeni vásárlásnak. – Igen keresett czikk volt továbbá a gyapju, mellyből mintegy 11,500 mázsa volt eladó. A vevők száma e készlethez képest igen nagy volt. Az egy nyiretü gyapjuból leginkább keresték a közönséges és középfajut, mellyeknek ára 104–128 ft volt, 16–18 frttal több, mint a mult lipótnapi vásáron. Legnagyobb kelete volt a kétnyiretü gyapjunak, mellynek ára mázsánként 12–20 fttal volt nagyobb mint mult vásáron. Összesen elkelt mintegy 9000 mázsa különfaju gyapju. – Repczéből 25,000 pozsonyi mérő hozatott fel, mellynek felére már korábbi szerződéseik voltak helybeli és bécsi gyárosoknak. A felmaradt öszveget mérőnként 7 ft 30 krra tartották, mit a vevők további szállitások reményében, eleinte drágáltak. Nyári repczét több hét óta erősen kerestek, s e tavasz folytán alkalmasint nagyban fog termesztetni. A jelentkező mag hiányán egy itteni ház külföldi magnak behozatala által kívánt segiteni. Különösen dicsérik az uj-zélandi magot, melly bár kissé drága, de öregszemü, s azért igen ajánlatos. Repczeolajból mintegy 1200 mázsa kelt el 30 5/8–31 1/4 fton. Nagyobb eladásokat a tulcsigázott árak akadályoztak. A gabona ára egy idő óta érezhetőleg emelkedik. Oka egyrészt a korán beállott, s még mindig tartó tél, melly lehetetlenné tevé a gabona fő szállitó eszközét, a hajózást. Ennélfogva már nehány héttel ezelőtt a legtöbb gabonaraktárakban érezhető hiány állott be, mihez hozzájárulván a jelenlegi politikai események, s az ezek folytán ingadozó pénzviszonyok, az árak rendkivüli emelkedése következett be. A hajózás ujra beállta óta ugyan alászálltak némileg az árak, azonban – az országban létező nagy gabona-készletek daczára is – ugy látszik, hogy mérsékeltebb árak egyhamar nem igen remélhetők, különösen miután bizonyos, hogy a harcztérhez közelebb eső vidékeken az üzérek mindig keresettebbé teszik a gabonát. Különben jelenleg a pesti piaczi árak következők: búza 6–7 ft, kétszeres 5 ft 16 kr, rozs 5 ft 16 kr, árpa 2 ft 52 kr, – 3 ft 52 kr, zab 2 ft 16 kr, kukoricza 3 ft 40 kr, köles 4 ft 16 kr, pozsonyi mérőnként számitva. – A zsir mázsája 30–39, faggyu 36–37, szalonna 29–32 fton kelt. Igen keresett czikk volt a hamuzsir, 10–15 ftjával mázsánként. A gubacs köble (120 font) 5–9 1/2 fton fizettetett. – A bor árát a termesztők nem szálliták alá, ámbár a vevők nem nagy számmal jelentkeztek; sőt reménylik, hogy közelebb ismét emelkedni fog az ár. A vásár alatt következő árak voltak: tokaji aszu akója 40–140 ft, ménesi 40–100 ft, budai vörös ó-bor 7–15 ft, utóbbi termés 5 1/2–6 ft, budai fejér ó-bor 7–12 ft, utóbbi termés 5–6 ft; pesti kőbányai ó-bor 7–12 ft, utóbbi termés 5–6 ft; hegyi ó-bor, vörös és fejér 10–18 ft. utóbbi termés 5–8 ft. – A szesz minden fokától 41–42 kr fizettetett. Szerémi szilvapálinka akója 19–19 1/3 fton kelt. A kender mázsája 16–28, viasz 115, méz 16–22, törökszilva 6–6 ft 36 kr, rongy 3 1/2–8 1/2 ftig emelkedett mázsánként. Nyers bőrnek igen nagy kelete volt, s árának emelkedése várható.

Selyemgubók. A selyemhernyók tenyésztését nem ajánlhatjuk eléggé mezei gazdáinknak. A selyemeperfa minden földben diszlik, és az utak mellé ültethető; a selyemhernyók alkalmas tenyésztési helyet kapnak minden juhakol padlásán, s az egész bajoskodás velük nem tart tovább hat hétnél. A miszlai selyemgombolyitó gyár (utolsó posta Nagy-Dorogh Tolna megyében) hirdeti, miszerint a nyers selyemgubók fontját 48 p. karjczárért beváltandja, s selyembogár-tojást mindenkinek ingyen szolgáltat. Eddigelé csak 30 p. krajczárt fizettek a selyemgubók fontjáért, minélfogva e hirdetményt minden mezei gazdának figyelmébe ajánljuk, miután a selyemtenyésztésből szerzett pénz csaknem ajándékul jön.

– A Vasárnapi Ujság megjelenése után harmadik hétre olly pártolással fogadtatván a tisztelt közönség részéről, miszerint a kiadónk uj kiadást voltak belőle kénytelenek nyomatni, van szerencsénk tudatni mindazon t. cz. gyüjtőinkkel, kik még iveiket be nem küldték, miszerint teljes számu példányokkal minden esetben szolgálhatunk.

– Angol lapok szerint Oroszországban uj pénz neme adatott ki; rézből vert rubelek (tallér) ezüst szegéllyel és arany felirattal.

Attila. Lapjaink mult számában emlitők, miszerint Szabó Károly Attila életét kidolgozván, e müvet a Nemzeti könyvtár kiadói megvenni szándékoznak, e tudósitásunk örvendetes hatásaul irhatjuk most, miszerint az emlitett művet helybeli kiadóink egyike tette sajátjává, jutányosabb feltételeket ajánlva a jeles szerzőnek.

– A Garay árvák részére tartott hangverseny szép közönség előtt ment végbe. A résztvevők fáradságai a czélt tekintve is tiszteletreméltók, s az előadások jelessége kétszeres magasztalást érdemel.

Előkelő uraink is élénk részvétet mutatnak hazai irodalmunk iránt; jelen vásár alatt egész hosszu sorozatokat lehetne látni könyvárusainknál a megjelent ujabb magyar könyvekből, miket főuraink lelkes osztályának több tagjai rendeltek meg. A nemzeti zenede, festészakadémia, gazdasági egylet, alagut-társulat, nemzeti könyvtár, nemzeti szinház és egyéb intézeteink is kezdik érezni jótékony hatását azon melegségnek, melly a magasabb körökből irántok gerjed, s ez bizonyára olly örvendetes jelenség, mellyet napjaink történetéhez fel kell jegyeznünk, e tiszteletreméltó osztály lelkesebbjeinek igazulásul és másoknak követendő példaképen. Szeretet és egyetértés kicsinyek és nagyok között, ez legyen napjainknak jelszava, mert minden szakadás közöttünk csak saját testünkön ütött seb.

Gyászhir. Gróf Nádasdy Ferencz, Komárommegye volt főispánja meghalálozott. Ki éltében is olly ismeretes volt jótékonyságáról, végrendeletében 50 ezer pftot hagyományozott jótékony czélokra. Áldottak legyenek hamvai.

Gyászhir. Nagy Ignácz meghalt. Egyike a legmunkásabb, a legbecsületesebb magyar iróknak megszünt élni. Sokat szenvedett földi maradványai mult kedden adattak át az örök nyugalomnak. Béke és áldás nyugvó poraira.

– A Hölgyfutár czimü divatlap Nagy Ignácz halálával ideiglenesen félben maradt, miután a szerkesztő tulajdonosa is volt a lapnak. Teljes reményünk van azonban, hogy e naponként megjelenő lap rövid idő mulva ujra folyamatba tétethetik, s legjobb iróink közremunkálása mellett az eddiginél is gazdagabb tartalommal jelenend meg. A tisztelt közönség, reméljük, miszerint nem vonja meg méltó pártfogását a Hölgyfutártól, tekintetbe véve azt, hogy a lap egyetlen segélyforrása leend Nagy Ignácz hátrahagyott családjának, kikről gondoskodni szent és mulhatatlan erkölcsi kötelessége leend a kinevezendő uj szerkesztőnek.

Nemzeti szinház. Vásár és üres padok! – Semmi uj darabra kilátás. – Hát még husvét után! Operákat fogunk látni ujakat rövid időn.

– A bécsi Presse czimü hirlap munkatársunk Jókai Mórnak Török Világ czimü regényét fogja közleni sikerült forditásban.

Tüzveszély. Sepsi városa Abaujmegyében leégett. Jolsva mellett pedig Turcsok falunak egy része az ev. templommal és iskolával. Nem ajánlhatjuk eléggé figyelmükbe hazánkfiainak a tiszamelléki kölcsönösen tüzkármentesitő társulatot. Nehány forint megőrizhet minden szerencsétlenségtől, miért ne gondoskodnék minden háztulajdonos birtokáról?

– Németország sok könyeket okoz Angliának. Egy hamburgi hajó 15 ezer darab tormát szállit Londonba.

Ranolder János ur ő méltósága elhatározá az irgalmas nénék behozatalát Veszprémbe, kiknek hivatásuk leend betegek ápolása és leányok nevelése.

Baján a bölcsőde és kórház javára adattak jövedelmes tánczvigalmak. A vasárnapi iskola és nagy diszlésnek örvend ugyanott.

– A Pesti Napló törökországi levelezője irja, miszerint ott a hajdani gyülölet a keresztények ellenében csaknem egészen elenyészett, ugy hogy a régente szokásos gyaúr nevezetet, mellyel keresztények ellenében szoktak élni, most már sehol sem hallani.

Gazdasági gépek. Ajánljuk mezőgazdászaink figyelmébe Vidács hazánkfiának kétnyulutczai gépgyárát, különösen cséplőgépei nagy hiányt pótolhatnak.

Paulikovics Lajos „Hét vár” czimü történeti regénye ügyében. A szerző tisztelettel értesiti a t. közönséget, hogy müve sajtó alatt van. Előfizetőket a nyomtatás bevégezteig, vagyis april 15-ig folyvást elfogad Müller Emil kiadó (Szervita-tér 1. sz.). Előfizetési ár 1 pft. Bolti ára nagyobb leend.

– Fáncsy Lajos ur, mint a Garay ünnepély rendezőjének jelentése szerint a begyült tiszta jövedelem volt 249 ft. 1 4/5 kr. p. p., melynek egy negyede az özvegy kezébe adatván, a többi az árvagondnokságnál tétetett le. Ez alkalommal köszönetét nyilvánitja a rendező mind azon t. müvészek, műkedvelők, zene és dalszerzők irányában, kik ez ünnepélyhez áldozataikkal járultak, mint szinte azon tisztelt nyomdász urak iránt, kik a szükséges nyomtatványokat ingyen állitják ki.

Vidéki hangok. Reményeinkben nem csalatkozánk. A részvét, melly a „Vasárnapi Ujság” iránt országszerte, mondhatni az egész magyar olv. közönségben, nyilatkozik, igazolja hitünket, mellyet e vállalat kor- és czélszerüsége iránt tápláltunk. Rajtunk áll, e bizalomnak mindinkább megfelelni.

A beküldött előfizetési ivek nagy száma kisérő levéllel érkezik be, s legnagyobb örömmel olvassuk a szives fogadást, mellyben felszólitásaink annyi magyar házi küszöbön belül részesültek. Találkozunk egyes elmélkedéseinkkel is, mellyeket az általunk kezdetbe vett irány és modor iránti vágyak költöttek. Szabad legyen ezuttal egy alföldi mezőváros érdemes főbirája leveléből nehány sort ide iktatnunk, annyival is inkább, minthogy a nyilatkozatok legnagyobb része ugyanezt mondja más szavakkal:

„Valóban, szerkesztő ur, – igy szól többi között lapunk tisztelt gyüjtője – nyiltan meg kell önnek mondanom, hogy legalább a vidékünkbeli népnek, olvasni szerető része kissé bizalmatlan a nép számára irott lapoktól. Uram, fülem hallatára beszélik: hogy mostanság olly irmodoru olvasmányokat kivánnak a nép által olvastatni, annyira malom alatti előadási módon, hogy az olvasni szeretők nemcsak megunják, de szégyenlik is. Hozzá tevék egyszersmind, hogy azok, kik olvasni nemcsak szeretnek, de a számukra irt lapokat szivesen olvassák is, az istállói stylnél feljebb álló, miveltebb előadást is megértik, kik pedig meg nem értik, azok holmi Csiziónál egyebet bizonyosan nem is fognak olvasni. – E nép kivánatát csak méltányos és becsülendőnek tartom, mert nyiltan mutatja, hogy ösmeretek és mivelődés után vágyik.”

Ezeket irja az olv. közönség egyik tisztelt képviselője s közelről ismerője. S e nyilatkozatból jól esik látnunk, hogy a benne kifejezett óhajtás egészen megegyez főczélunkkal, melly a „Vasárnapi Ujság” születésekor szemünk előtt lebegett. S ha most örvendünk e találkozásnak, bizonyára nagyobb leend örömünk, ha pályánk futása közben a ránk figyelő szemekből ki fogjuk olvashatni a biztató meggyőződést, hogy jó uton járunk, azon uton, melly a növekedő értelmiség és mivelődés magasztos czéljához vezet.

Pályánk nehézségeit nem titkoltuk el magunk előtt. Nagy részben járatlan, uj ösvényekre kelle lépnünk. Ha politikai, szépirodalmi vagy akár tisztán tudományos lapot kezdünk, előttünk a kész formák, kijelölvék a tárgyak, meghatározva a hang, hogy különböző árnyéklatu szellem és irány kinyomatai lehessünk. A népszerü irodalom nálunk parlag mező, s vagy visszásan mivelt, vagy elhanyagolt tér, Brassainak 13 évig fennállott kolozsvári „Vasárnapi Ujsága” tiszteletreméltó példány, melly Erdély határai között korra és közönsége szükségeinek megfelelt. Most nagy részt ujak, változottak, nagyobbak és többfélék e szükségek. Bizzunk őszinte szándékunkba s az egyesült erőbe.

A „Vasárnapi Ujság” szerkesztősége.

Van szerencsénk alább következő t. cz. gyüjtőinket hálás köszönetünk nyilvánitása mellett tudósitani, miszerint tizedpéldányaikat az illető posta-állomásokra elküldöttük, s ezentúl is pontos szétküldéséről a lapnak gondoskodtunk.

A „Vasárnapi Ujság” azon t. cz. gyüjtőinek 2-ik névsora, kik tiz vagy több példányt küldtek be:

Végh Károly, jegyző, Ó-Kécskén.

Ladányi Áron, Békésen.

Polner Lajos, főszolgabiró, B. Csabán.

Bárány Ferencz, kereskedő, Szarvason.

Kis Károly, Galsán.

Villov József, vendéglős, Szabadkán.

Vágó Károly, ügyvéd, Czegléden.

Csongrádi István, N. Szölgyénen.

Nusz János, főmérnöki segéd, N. Váradon.

Kecskeméthy István, jegyző, Abonyban.

Káldy Sámuel, ref. egyh. gondnok, H. Szoboszlón.

Kátay Gábor, gyógyszerész, Karczagon.

Kiss Antal, cs. k. postakezelő, Kenderesen.

Rekettye Benjámin, reformatus kántor, Karczagon.

Hajnal Ábel, h. v. lelkész, Békésen.

Illés Tivadar, H. M. Vásárhelyen.

Szomor Imre, H. M. Vásárhelyen.

Véghy Ferencz, ref. lelkész, Sziget Szt. Miklóson.

Julcsa és Lina testvérek, Puszta-Kovácsiban.

Gombos Gusztáv, Marczaliban.

Bereczky Pál S., járásbiró, Hevesen.

Kretschy Károly, Székes-Fehérvárt.

Golna Sándor, Déván.

Berzsenyi Dénes, Magasiban.

Herdlein György, Kalocsán.

Fogarassy Gábor, Karczagon.

Schwarz Sámuel, ügyvéd, Debreczenben.

Emán József, Duna-Földváron.

Lőrincsák Mihály, Debreczenben.

Hanke Leo, Debreczenben.

Gathy Albert, Munkácson.

Hamauer Jenő, Tatában.

Bölcsházy József, jegyző, Rozsnyón.

Tomanóczy Ferencz, felügy. jegyző, Derekegyházán.

Csató József, nevelő, B. Csabán.

Vilim János, Pesten.

Dombay Antal, Abonyban.

Bogár Dániel, Mezőberényben.

Petrovics Helena asszonys., Csákován.

Müller János, Sümegben.

Petesd Antal, jegyző-segéd, Palotán.

Katona Antal, jegyző, Palotán.

Nárady József, Pécsváradon.

Szalacsi János, lelkész, Őcsényben.

Győrffy László, N. Kőrösön.

Donászy Lajos, cs. k. postakiadó.

Aichmayer Ign., cs. k. postakezelő, Miskolcon.

N. N:, Pécskán.

Régenyi W., Rezső Pécskán.

Bukoveczky József, Beregszászon.

Zerpák Antal, plébános, Kapuvárt.

Viskovics Ignácz, földmivelő, Szarvason.

Fiuk iskolája, Dévaványán.

Stern Mór, kereskedő, Kőrösladányon.

Csathó Alajos, káplán, Szentesen.

Kránitz Ferencz, Czegléden.

Pfriém József, Czegléden.

Csaby János, tiszttartó, Marczaliban.

Nyiri József, polgármester, Szentesen.

Kiss István, cs. k. postakezelő, Kis-Várdán.

Orosz György, urod. kasznár, Sámsonon.

Ambrus József, Nagy-Váradon.

Gyöngyössy János, Makón.

Tiszely Ignácz, postakezelő, Tornán.

Fekete Julcsa k. a., Galanthán.

Csefalvay Izabella urnő, Pozsonyban.

Horváth Ignácz, cs. k. járásbiró, Pápán.

Szabó András, polgármester, Mezőtúron.

Cs. k. postahivatal, Kenderesen.

Jetthléry József, M. Kövesden.

Szegfü Mihály, plebános, Ozorán.

Ficzere János, jegyző, Pétervásáron.

Ferenczy Alajos, N. Kállón.

Gulyás József, cs. k. posta-adm., N. Károlyban.

Cs. k. postahivatal, Velenczén.

Sóhalmi György, Tállyán.

Fárnek Dénes, ev. lelkész, N. Dömölkön.

Kálmán Károly, postamester, Füleken.

Takács Imre, ref. tanár, Pakson.

Sussik János, irnok, Moórott.

Ferber Alajos, járásbirói irnok, Váczon.

Kiss János, káplán, Gyulakeszin.

Horváth Imre, plébános, Gogánfán.

Eberhard Ign., postakezelő, Lepsényben.

Faragó József, Váczon.

Pap Gábor, Arácson.

Erdélyi József, Kassán.

Tanuló növendékek, Kun-Sz.-Mártonban.

Vekerle Nándor, Modoson.

D. T., Holdmező-Vásárhelyen.

Oláh Károly, tanár, Holdm., Vásárhelyen.

Domhoff Antal, Pécskán.

Elek Lajos, ügyvéd, Makón.

Regény W. Rudolf, Pécskán.

Mendek János, Nyiregyházán.

Cs. k. postahivatal, Miskolczon.

Kajuch József, Andrásfalván.

Modra Pál, orvos, Dunapatajon.