Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 3. szám · / · Őrjárat

Bóka László: A könyvek panasza

- Engem a karácsonyi könyvpiacra szántak. Tartalmam, tükröm, szedésem mintaszerű. Sajnos, elkéstek velem, kiadóm rendes könyvkötője nem tudott volna bekötni idejében. Ezért idegen könyvkötőhöz adtak. Első pillanatban láttam, hogy hová kerültem: nedves papírszagot, túlságosan híg enyvbűzt éreztem, pedig engem csak száraz keménypapír-táblába szabad kötni. Most itt állok e szörnyű kötésben, kifelegörbült táblákkal, hiába préselnek utólag, amint letesznek egy asztalra, kilátszik a fehérneműm. Kis testem borzad és remeg...

- Ne nézzen rám olyan gyanakodva! A szerző, ki engem megírt, becsületes és művelt polgári család gyermeke volt. Tartalmam híven tükrözi az ő fínom ízlését, nem sajnált tőlem semmit, belém adta a lelkét. Sajnos, úgylátszik pénzzavarba jutott, mert eladott egy kiadónak. A kiadó el sem olvasott, átadott anyaszült meztelenül a rajzolónak, hogy készítsen számomra egy borítólapot. A rajzoló sem olvasott el, azt mondta, «hogyne, majd húsz pengőért művelődni is fogok!» és tizenöt perc alatt megcsúfolta egy papíron a távlat minden törvényét, meggyalázta az összes ismert betűtípusokat. Aki rám néz, útál, nem is sejtik, hogy milyen fínom vagyok belül. Hiszen ennél még a ronda halina is szebb, amibe erdélyi barátaimat szokták kötni! Az legalább meleg...

- Könnyű az uraknak! Én fűzve jelentem meg. A könyvkötő segédje vígan fütyörészett, mikor margóimat levágta, mert tudta, hogy senki sem ellenőrzi. Most itt vagyok hatalmas tükrömmel s alig hüvelykujjnyi margómmal. Képzeljék el, hogy fogok kinézni, ha valaki megvesz és be akar köttetni! Nem gondoltak a jövőmre, mikor így körülvágtak!