Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 9. szám · / · Cs. Szabó László: Balatoni képeslapok

Cs. Szabó László: Balatoni képeslapok
SZÁNTÓD.

Egy ember ül a révház előtt. Szemközt, a szárkádi erdőből megriadt madarak röppennek az égre. Sötét az ég, kitagadja a lakóit, a madarak visszabuknak a baljós erdőbe.

Az ember a botját nézegeti. Nem barátja, csak utitársa. Farkasok ellen védi, magyar uraknak szánta. Később verset ír. A versei gyümölcsöskosarak, szagos dinnye, földi eper, körte, szőlő és barack ömlik belőlük. Ritkán ült jó asztalnál, ritkán kóstolt ilyesmit, romolhatatlan rímben, illatos szóban szereti a gyümölcsöt. De meddig pótolja a szó azt, ami a száj joga? Ha verset akartok, adjatok hozzá legalább egy paplakot! - gondolja fásultan. A világ mindenkit megveszteget, csak a költő szent szegénységét tiszteli. Tisztelnétek inkább a vágyainkat! Ma nagyon szomorú verset ír.

Komor, félvad emberek a révész legényei. A szagjuk ismerős. Facsaró, nehéz szag, szegény szag. Jól ismeri. Langyos az éjjel, egy gyertyánfa tövében alszik. A szerénység a törpék erénye, gondolja félálomban. De szegényből álmában se lesz Voltaire, azaz földesúr, csak Rousseau, azaz kótamásoló.