Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 9. szám · / · Cs. Szabó László: Balatoni képeslapok

Cs. Szabó László: Balatoni képeslapok
MEOTISI EMLÉK.

Ázsia e tóhoz is elkísért. Napszálltakor fölfakad keleti pompája. Úgy játszik a színnel, mint egy perzsa szőnyegszövő. Hozzá képest a legszebb tengerszem is hideg, kedvetlen és fakó, szörnyű nemzőjére, a jégkorszakra emlékeztet. Ha ilyen az igazi tó, a Balaton: ősmocsár. Olyan, mint a nyelvünk: testvértelen, édes. Ilyen tavat láthatott Kőrösi Csoma, Reguly, Vámbéry, kirgiz ruhában, puha csizmában, egy délszibériai síkságon. Kazinczy Tihanyból a zürichi tónak nézte, csakhogy kedvenc Gessnerkéjét idézhesse. Igy csal néha az irodalomtisztelet.

Századokon át a kereszténység fönn lakott a hegyeken, a magyar a zsombékban, ahol a ritka madár költ. Azóta a nép a szárazra szorult, húzódva áttér a mezei munkára. Ázsia eltűnik a partról, ami helyére kerül, egyelőre jórészt Levante. De a tó tükrét esténként megérinti Seherezáde. A tó, mint a fogoly szarvas, elvesztett testvéreire emlékezik. Ami a szarvasnak a keserves bőgés, neki a szín. A színeivel üzen.