Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 2. szám · / · FIGYELŐ

NAGY LAJOS: A VEZÉRBIKA EMLÉKIRATAI
Tersánszky J. Jenő regénye.

Nem emberi vezérről, hanem csakugyan szarvasbikáról szól ez a könyv. Méghozzá első személyben maga a szarvas beszél testi halála után a szarvas-lélek tollba mondja földi élményeit.

Mihelyt a valószínűtlenségeken, a meseszerű elemeken átesünk azokat formai szükségszerűségből eredőnek fogadjuk el, lényegileg az történik, hogy végig pereg előttünk egy szarvas valóságos, legalábbis lehetséges élete. Mindenesetre átadjuk magunkat a műnek s nem kételkedünk benne, hogy: ha egy ember, a maga emberi kész értelmével, szarvasnak születne, körülbelül így élne, gondolkodna és cselekedne. Vagy: az igazi szarvasnak emberivé fokozódhatnak az értelme, így beszélné el élete történetét.

Ez az élettörténet egyrészt tárgyilagosnak látszó ábrázolás, másrészt példázati értelmű is az emberi társadalomra vonatkozólag.

A műfaji meghatározás fölösleges itt, de ha muszáj, regénynek is mondhatjuk ezt az írást, már csak az emberi és társadalmi vonatkozásainál fogva is, de meg mert a szarvasbika élete, így cselekményesen és oknyomozón előadva, az emberiekkel egyenrangú élményeket ad: születés, anyai szeretet, éhség, étel és az enyhe meleg élvezése, bántalmak okozta megriadás, emlékezés, félelem, veszély kerülése, szerelem, harc, támadó kedv, ragaszkodás mindenfelé, ahonnan szeretet érkezik, halálfélelem, elpusztulás.

Regény ez a könyv, bár ha másképp forgatom, akkor meg tanulmány s ez esetben társadalomtani elmélkedésnek, de meg állat lélektani fejtegetésnek is egyaránt beválik. Bonyolult tehát a feladat melyet Tersánszky vállalt, és sokágú csupán művének olvasása könnyű s a benne való gyönyörködés, a kétféle hatás fölvevése, egyszerű; persze a Tersánszky stílusán keresztül, amely minden eddigi Tersánszky-figurán túl felülmúlhatatlanul illik ahhoz a tisztalelkű lényhez aki ez a szarvas.

Ha az igazság volna a lélekvándorlás tételében, akkor Tersánszkyról azt kellene hinnünk, hogy egyszer valaha szarvas volt. Mert így tudni valamit, szóval így tévedhetetlenül tudni a szarvast, szinte képtelenség, másképpen, mint egyéni átélés alapján. Lélekvándorlásról ugyan nem tudunk, de mindenesetre Tersánszky valaha kisgyerek volt és már akkor érdeklődött az állatok, köztük a szarvas iránt, valami csodálatos nosztalgiával a szarvassá válhatás titkos reményével s lobogó érdeklődéséből termettek végeláthatatlan mennyiségű, finom, gyakran az észrevehetőség határain túlról jövő ismeretei.

Érdekes volna, természetrajzi könyvek módjára, sorjában leírni mind az adatokat, amiket e könyvből a szarvasról megtudunk. Kimerítő és érzésem szerint hiteles portré lenne ez a dolgozat. De már ez is, szóval maga a felsorolás is túljutna a természetrajz szokásos kompetenciáján. Mert az adatok közt rengeteg akadna, amiknek még az észrevevése is, tehát már a föltételezésük, az előre rájuk való gondolkodás is, csak írótól kelhet. Ilyenek például a szarvas szorongási tünetei; a szorongás és a külvilág jelenségei közti korrespondencia; a faji emlékezet megnyilvánulásai; a betegségek és sirülések számtalanféleségei, de meg az általuk okozott szenvedések, enyhítve merthogy a szarvasnak nincs elég tudata a jelentőségükről s lehetséges következményeikről, viszont súlyosbítva az állati, szabadtermészeti élet sokszor ellenséges körülményeinek terhével.

Tersánszky megfigyelései, mondhatnánk, tudományosak. Specialitása ő a természetrajz némely részletében. De a nagyszerű író végzi a természettudományos munkát is, megmutatkozik ez a megfigyelések végtelen sokféleségében, aztán, hogy a megfigyelések sorozatát valószerűen fejleszti tovább a képzelt erejével. Igen, erre még tudományosan is szükség van, mert vannak kileshetetlen helyzetek; például szolgála ez a könyv ilyenekre: a szarvasbika viadala a medvével, majd a két csikkasszal; a szarvascsorda hosszú, kacskaringós menekülése a farkasok elől. Tudományos tételek az élmény erejével bukkannak elénk. Tersánszky közlésében A tétel: Ha az agressziós ösztön elakad s nem fordulhat a külvilág objektumai ellen, szorongássá alakul át s magát az egyént gyötri. Tersánszkynál: "Hát nézd! - magyarázta a gím. - A másodrendű gímre minden rossz ráles minden honnan. A vezérbika kikészíti, az ünők, tehenek gúnyolják, a hercegség, mihasznaság, a nagyravágyás, a gyilkolhatnék ellentétes indulatai senyvesztik".

A Vezérbika emlékiratai nyeresége irodalmunknak, remek könyv, egy kiváló, tiszteletünkre és szeretetünkre méltó, minden ízében igazi író alkotása. Száz könyv után, melyeket bizalmatlanul vesz kezébe az ember s amelyeket öt-tíz oldal elolvasása után el is vet, mert érdektelenek, unalmasak, közhelyesek, de mindenek felett annyira megalkuvók, hízelgők, cigányok és csupán a hatalom híján szenvedők felé fenyegetők, sok selejtes könyv után az olyan, mint a Tersánszkyé, valóságos morális üdülés, visszaadja az ember elvesztett hitét.