Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 2. szám

Fenyő László: AZ ELBUKOTT

Mint az egyszeri ember, ki a ködben
egyik kocsmából a másikba tévedt:
egyre aljabb söntéseidbe, élet,
mindjobban émelyegve, így vetődtem,

egyre senyvesztőbb gőzökkel fűtöttem
testem s e gőzök feszítő-hevének
suhogásai közt a pille-lélek
táncosan ingott s elhullt láng-ütötten.

Hát tudjátok meg, hogy elkárhozám,
hogy a játék lett csillogó hazám
a köd, a bor, a kószálás, a semmi,

a biztosnál nekem több a talán,
hideg pók sző eszméletem falán -
ó, hagyjatok csendesen elköszönni.