Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 12. szám · / · Őrjárat

Cs. Szabó László: Hazai rejtelmek

Stendhal egyik főművel megjelent a népszerű Everyman's Libraryben. Ez a sorozat a tömegé. Már pedig ahogy a Times irodalmi mellékletéből tudom, Stendhal sohasem kellett a szigeti tömegnek. Angol olvasói számától akár Racinenak hívhatnák.

Igaz, Jana Austen és Anthony Trollope se kellett soha a franciának. Úgy látszik, minden országnak van ilyen kiszállíthatatlan házi nagysága. Dickensnek például otthon tűrnie kellett Trollope alkirályságát, csak a külföld határán szabadult meg tőle. E. T. A. Hoffmann Németországban távolról sem a legnagyobb romantikus, külföldön ő a német romantika. Nem ismerem jól az rossz irodalmat, de biztosan Puskinnak, Turgenyevnek s talán Dosztojevszkijnek is megvolt a méltó "Trollope"-ja.

Mi ennek a hazai rejtelemnek az oka? Még csak azt sem lehet mondani, hogy az egyik író provinciális s a másik az emberiséghez beszél. A kiszállítható író néha provinciálisabb, mint aki a tűzhelynél marad. Miért szólna Stendhal csak a franciához s Balzac a nagyvilághoz? Az otthon rekedő nagy író sose akar eltökélten csak földijeinek írni. De akkor miért küldik vissza a szellemi vámhatárról?

Azt hiszem, alig van rá értelmes magyarázat. Ha csak az nem, hogy a nemzeti jellem finom és bonyolult vegyület s az elemek aránya emberenként változik. A hazaiak megérzik a vegyületet, de nem az árnyalatnyilag változó arányt. Az idegen ezt is érzi, s akiben túlteng a neki nem tetsző elem, visszafordulhat a határról. Stendhal és Balzac egyformán francia a franciának, de az angolnak Stendhal nyilván jogász eszű. Ezt a francia, mint született jogásznép, sohasem fogja megérezni.