Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 7. szám · / · Őrjárat

Cs. Szabó László: Nyugat védpajzsa

William Lithgow skót lovag egy szerelmi kalandjában mindkét fülét elvesztvén, világgá bujdosott s tizenkilenc év alatt bejárta Európát, a szultán birodalmát, Kisázsiát, Észak-Afrikát, "negyvennyolc királyságot, ősit és újat, huszonegy köztársaságot, tíz abszolút fejedelemséget, kétszáz szigetet." Útleírása először 1632-ben jelent meg, a szerencsétlen végű I. károlynak ajánlva. Második útján nálunk is megfordult.

A tizenhetedik század elején vagyunk, "Balassa Menyhért árultatása" harminc éves dráma, Magyari most ír az országokban való sok romlásról, Illésházy hűtlenségi pöre folyik, az erdélyi véres zavar alig múlt el. Miután Lithgow megemlíti, hogy Komárom az utolsó királyi végvár, röviden rátér a magyarokra.

"...Testvér nem hisz a testvérnek, ez a hűtlenség, meg az ingadozó, álnok uralkodók okozták vereségüket s a pogány igát.

A búza itt a fejemig ér, a szőlőtő átnéz a fákon, a fű térdem csiklandja s a magasra szökő erdők a felhőket fenyegetik; bizony, ha részletekbe bocsátkoznék, több mindenről mesélhetnék, mint akármelyik királyságban. A királyság két részből áll, felsőből és alsóból, az alsó, nagyobb és értékesebb a töröké, a másik, keskeny rész a császáré.

Sok nemes van az országban, de nem világlátottak, nincs modoruk, fényűzők és tanulatlanok s átkozottul tele vannak azzal a férfinyavalyával, mely az egész Delet eltölti."

A fületlen skót ezek után átmegy Moldvába s ott hat hegyi rabló azonmód pőrére vetkőzteti.

Nem tudom, ki volt az informátora ennek a gyűlölködő szemtanúnak. Talán az Illyésházy pör. Mindenesetre jó tudni, hogy ilyen vélemény is volt rólunk, amíg Érsekújvártól Váradig a törökkel bajlódtunk.