Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 7. szám · / · Őrjárat

Schöpflin Aladár: Marcell Kakut és Rend a Homokban

L'évolution recente de la littérature Hongroise elég nagyigényű címmel nyolc oldalas cikket olvashatunk a Le Mois című francia folyóirat március 1-i számában. Szerzője Eugčne Bencze, nevéből ítélve magyar ember.

Olyanokat olvashatunk benne, amik minket itthoni magyarokat is érdekelhetnek.

A "La tendence occidentaliste" című szakaszból megtudjuk, hogy a francia tárgyú regényekben Vaszary Gábor vitte legfőbb tökéletességre Monpti regényével. Hát jól van, ez végre is felfogás dolga.

Kissé jobban csodálkozunk annak olvastán, hogy Tersánszky könyveinek hőse Marcel Kakut. A Kakutot még csak lehet sajtóhibának tekinteni, de hogy olyan úrias keresztneve van: Marcel! Kakuk Marci barátunk úgyis szeret dicsekedni, — félek, hogy ezután nagyon is elbízza magát.

Csodálkozásunk tetőpontra ér, mikor azt olvassuk, hogy Illyés Gyula legújabb verses könyvének címe: l'Ordre dans le Sable, vagyis Rend a Homokban. Itt nem lehet szó sajtóhibáról. Itt csak arról lehet szó, hogy az író nem is látta Illyés könyvét. A hirdetést láthatta valami újságban és homoknak olvasta a romokat. Arra természetesen nem gondolt, hogy így a címnek nincs semmiféle értelme. Olyasvalamiről írt, amiről sejtelme sincs.

Ezek után már nem is csodálkozunk, hogy Márai Sándor nagy regénye, A féltékenyek mesteri tükröt tart az olvasó elé, amelyben Budapest polgársága örömmel ismeri fel kissé zilált arcvonásait (...le miroir dans lequel la bourgeoisie de Budapest aime reconnaitre ses traits un peu désabusés). Márai könyvében tudvalevőleg szó sincs Budapestről vagy budapesti polgárokról.

Hát igen. A franciáknak mindegy. De aki magyar dolgokról franciáknak ír, gondolhatna arra is, hogy idehaza is akadhat, aki elolvassa írását.

És miért szabály az, hogy aki külföldön — elismerem, jóindulatú szándékkal — magyar irodalomról ír, csaknem mindig olyat ír, amin bosszankodnunk vagy nevetnünk kell?