Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 7. szám · / · Figyelő

Szerb Antal: Ki tud róla
Vasas Mihály regénye

A könyvnap nevezetes szenzációi közt zajtalanul észrevétlenül jelent meg ez a könyv, amelyben egy szokatlanul, lefegyverzően erős új tehetség ad először tanújelet magáról. Kevesen olvasták még a könyvet, kevesen hallották még ezt a nevet, de aki olvasta, tudja, hogy a magyar regényírás egy új értékkel lett gazdagabb.

Vasas Mihály regényírási módszere nem újszerű: a legegyenesebb, leginkább "cartesianus" elmondási technika híve, úgy mondja el a dolgokat, "ahogy megtörténtek", időrendben és minden lírai gazdagítás nélkül. Nem is újszerűsége az, ami lefegyverez, hanem ábrázolásának, rajzolásának ereje. Alakjait, eseményeit olyan kemény plaszticitással tudja elénk kanyarítani, mint azt hiszem, az új és elmosódottabb rajzú nemzedékből senki sem. Valami Móricz Zsigmonddal rokon gazdag vegetáció jelentkezik benne, valami rég nem látott magyar bőség és biztoskezűség.

Tárgya: a kor, a szerencsétlen kor, amely felnevelte. Egy kisvárosi család élete háború alatt és után. Dolgozó, hallgatva és kemény daccal szenvedő anya, kamasz lányok, szenzitív fiú. Körülöttük a városka szlovákjai, megszálló románok, majd visszafoglaló magyar csendőrök. Akárkiről van szó, a rajz mindig kegyetlenül éles, nem kímél senkit, a sors, a történelem igazságát mondja el. Kiábrándult és keserű lélek, de keserűsége mit sem vesz el fiatalos lendületéből.

Mint társadalmi helyzetkép is jelentékeny, fontos. Vasas Mihály környezete a proletariátus és kispolgárság közötti réteg, amely rossz napokban fogcsikorgatva süllyed le proletári sorba, de magával viszi kispolgári életigényeit és robbanékonyan várja az alkalmat, amikor keserűsége kitörhet belőle: az a réteg, amely a tekintélyállamok nagy forradalmait hordozta a társadalmilag ma legveszélyesebb, tanulmányozásra leginkább megérett réteg. Vasas Mihály egyik-másik részlete ilyen szempontból is reveláló.

De legfőbb értékei mégis a klasszikus regényírói kvalitások: emberei elevenebben élnek, mint személyes ismerőseink, sorsukban egy közösség sorsát szimbolikus erővel hordozzák és ez a közösség magyar közösség, mindnyájunk közügye.

A legnagyobb várakozással nézünk a fiatal író további művei elé. Ha nem is fejlődik tovább, csak még néhány olyan jó regényt ír, mint ez, akkor is nemsokára kitűnőbb íróink közé fog számítani.