Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 9. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK

Radnóti Miklós:

KÖLTŐ NE FÉLJ - Mihály László válogatott költeményei

Fakul már otthon a Csicser s a Budvár
s Küküllő habjai hűsen suhannak -
Budán bolyongok, mint halk, kósza
vendég:
fedél itten jutott a hontalannak,

írja Mihály László kötetének egyik versében s az idézett versszak jól jellemzi alapvető költői magatartását. Tizennégy éve jelentek meg első versei a «Tizenegyek» Antológiájában, amely az erdélyi fiatalok első együttes bemutatkozása volt. Talajátvesztett erdélyi költő Mihály László, tele ideges vágyódással a múlt felé, a saját ifjúsága felé és tele ideges kereséssel, otthon utáni vággyal. «Bár megszereztem a magyar állampolgárságot, mégis mindig valami szellemi Nansen-útlevél tulajdonosának tudtam magamat», - vallja könyvének előszavában s ez a vágyódás és keresés, ez a gyökértelenség kap hangot a versek során. A gyűjtemény tíz év válogatott termése, mégis egységes kötetként hat. Költői sajátságosságai kialakultak már pályája kezdetén, azóta sem készsége, sem problematikája nem változott.

Mikor kötetét összeállította, nem a versek születési sorrendjét tartotta szem előtt, így az egymásután következő darabokat sokszor öt-hatéves időközök választják el egymástól, ezt azonban csupán a versek keltezése árulja el, s nem maguk a versek.

Költészetét a hang nemes pátosza jellemzi, de egyes darabjaiban gyakran zavarnak igénytelen jelzők, közhely-hasonlatok, indokolatlan és bántó inverziók. Hibátlan verse alig akad a könyvnek, de szép és gazdag versszakok gyakran mentik meg a költői közhelyekkel túlterhelt egészet. Egyik legszebb verséből idézzük a következő sorokat:

A zöld mezőnek arca megfakult,
a bozót mélyén sündisznó mozog,
piros bogyókkal kacag a bokor,
s köszönt, hogy a sétám idehozott.