Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 9. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK

Vas István:

MÉLYBŐL HOZTAM - Nagy Méda versei

«Demokratikus» korunk sajátsága a nyomdafestéknek, a nyomtatott betűnek mértéken felüli tisztelete, amely még ilyen szemérmes, harmonikus és nőies szellemet is, amilyen a költőnőé, arra késztet, hogy vallomásait csinos és tekintélyes kötetben a közönség elé bocsássa. Asszony ilyen hajlammal a szabatos és választékos kifejezéshez s akit ennyire foglalkoztat saját egyénisége, valamint az élet értelme, józanabb időkben bizonyára naplót vagy naplószerű feljegyzéseket írt volna, melyeket családja áhitattal, meghatottsággal s erkölcsi és életbölcseleti haszonnal forgatna. Nőköltőink ajándéka magas színvonalon a rajongás, a testiségtől oly igen átszellemült zene vagy a lélek fanyar és torzult ábrázolása; alacsony szinten az exhibitio, a szerelem köznapi érzelmei. Nagy Méda kötete ezzel a mondattal kezdődik: «Asszonytársam, helyetted írom, helyetted mondom el, ezek a te szavaid» s valóban ő a szabályosan, fegyelmezetten nőies úriasszonyok lelkületét fejezi ki. Tagadhatatlan, hogy e lelkület, legalább is Nagy Méda sorain átszűrve, rokonszenves. A háztartás vezetésének finom művészetéről nem igen olvashatnánk jellemzőbb írást, mint Az asszonyi munka. S általában végig a köteten nagyon találó leírása az otthonnak s az asszonyi külön világnak. A külvilág minden hatása nyugodttá, széppé, okossá változik ebben az egyéniségben. Az anyaságban derűs, a szerelemben önérzetes és méltóságteljes, vallása józan és tartózkodó. Nagy Méda kötete a harmonikus nőnek tán első de mindenesetre legszabatosabb megjelenése költészetünkben.