Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 9. szám · / · WEÖRES SÁNDOR: GILGAMES

WEÖRES SÁNDOR: GILGAMES
JEGYZETEK

A Gilgames-éposz, melynek elejét szabad földolgozásban itt kapja az olvasó, az emberiség egyik legősibb szépirodalmi kincse; keletkezési idejét legalább is öt évezred választja el a gép-kor emberétől; ha az évek lépcsőink visszasétálhatnánk hozzá, Homeros körülbelül a fele utat jelentené. De nemcsak ősi a Gilgames-eposz, hanem új is: egyrészt, mert ékírásos cseréptábla-darabékai a múlt század közepén még Irak homokjában hevertek ismeretlenül; másrészt, mert nyers világképe, a dolgoknak gyermeteg-babonás és mégis józan szemlélete nem esik messze a mi századunktól. Taine és Arany János kora alighanem kezdetlegesnek és ízléstelennek ítélte volna ezt a művet, de a mai, expresszionizmus-utáni műízlés, mely bizonnyal kevésbé választékos, viszont többféle megnyilvánulás értékelésére képes, talán rokonérzéssel fogadja ezt a végeszakadatlanul csörtető gondolatritmust, hatalmas és sivár egyszerűséget. Itt nincs éles határ az istenek, emberek és állatok között; a tudatos lénynek is csak annyiban van jelleme, mint a villámlásnak, vagy a napsugárnak; a külső valóság és az álom valósága, a tárgyi világ és az «én» világa, tudás és hit teljesen egybefolynak. És mindez nem holmi hoffmanni képzelgés: a szín-igazság és valóság igényével lépett föl a maga idején, az akkori ember így látta a világot.

A Gilgames-monda keletkezése ősködbe vész; kifejlődése a sumir néphez fűződik. A sumirok északi származásúak; nyelvük feltűnően sok rokonvonást mutat a mai finn-ugor idiómákkal, a magyarral is; Gilgamesünk ugyanabból az ősi északi Nap-mítoszból ered, mint Persephoné, Siegfried, a Sampo-malom, vagy Csaba királyfi történetei. A Tigris- és Eufrát-melléki síkság déli részén virult a sumir műveltség; Kr. e. a második ézerévben a sumir életerő lassan kialudt és Kháldea síkját a sémi fajú asszír nép vette birtokába. Ők nem alkottak új kultúrát, de a régit átvették és ápolták; az előd-néphez úgy viszonyulnak, mint a latin a göröghöz.

Az eposz legrégibb töredékei sumir nyelvűek, a Krisztus előtti harmadik évezred végéről valók; mindössze néhány tucat verssort tartalmazó cseréptábla-roncsok. Több szöveg maradt ránk a mű asszír fordításából: ez Kr. e. 650 tájáról származik; Ninivében, Assurbanipal király könyvtárának romjai közt találták és tizenként széttört táblából áll. Az I., VI. és IX-XII. számú táblákat, vagyis az eposz felét majdnem hiánytalanul össze lehetett állítani; a többi szövegrész nagyon hézagos és bizonytalan. Az ékírásos szöveg a cserép-lapok mindkét oldalán három-három hasábban foglal helyet. A táblák alján, már amelyeken ez a rész megmaradt, négyféle megjegyzés olvasható: 1. a következő tábla első sora, 2. az illető tábla sorszáma, utána az eposz kezdőszavai és címe; «“Aki minden látott"», Gilgames-sorozat», 3. «Ősi példányról hűen lejegyezték és ellenőrizték», 4. «Tulajdonosa Assurbanipal, a világ királya, asszír király». A Gilgames állítólagos szerzőjét éppúgy ismerjük, mint az Iliasét: az Assurbanipal-könyvtár katalógusa Szin-liki Unninni jós-főpapot nevezi meg a mű írójául. Egy korábbi, kb. Kr. e. 2000-ből származó töredéken pedig a másoló, vagy átdolgozó nevezi meg magát: «Azag Aja írnok, sabat 28-ikán, abban az évben, mikor Ammisaduga király a Purattu (Eufrát) torkolatánál Dur-Ammisaduga várost építette.»

A Gilgames-eposz nem népi, hanem tudákos hierátikus mű, csupa művelt pesszimista bölcselet. Szerkezete van és emeletei vannak, akár az Isteni Színjátéknak. Gilgames, az ember, úgy kel át az élet különféle helyzetein, ahogy a Nap a zodiákus tizenként csillagképén áthalad; az első tábla faun-szerű Enkiduja a Kos csillagképét jelenti. - Az eposz verselésében a kötött vers bontakozik: a sorokat éles caesura tagolja két, néha három vagy négy részre és minden ütem-tag eleje erősen hangsúlyozódik.

Munkám a Gilgames-szövegek németnyelvű nyersfordítása alapján készül. Teljesen szabad földolgozás; nemcsak a hézagokat egészítem ki, de az ép szövegtől is gyakran eltérek. Aki változtatásoktól mentesen akarja élvezni a Gilgames-eposz szépségeit, vagy archeológiai érdeklődés vezetné, forduljon a következő német- és francia nyelvű nyersfordításokhoz: A. Jeremias: «Izdubar-Nimrod», Leipzig 1891; P. Jensen: «Das Gilgamesch-Epos in der Weltliteratur». Strassburg 1906; A. Ungnad: «Das Gilgamesch-Epos», Göttingen 1911; P. Dhorme: «Choix de Textes Réligieux Assyro-babyloniens», Paris 1907.

*