Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 8. szám · / · FIGYELŐ

Kósa János: SZÉTESETT ORSZÁG
Gróf Hunyady Ferenc könyve

A mohácsi vész utáni évtizedek, ahová Kemény Zsigmond, Jókai és Arany óta kedvtelve fordul történeti szépirodalmunk, adják a tárgyát ennek a könyvnek is. Műfaját tekintve nem regény; hiányzik belőle a kompozíció, a reális előadásmód, az emberábrázolás, szóval napjaink regénytechnikájának legfontosabb tulajdonságai. Inkább eposznak lehetne nevezni, annak a régies és romantikus műfajnak, amely egy századdal ezelőtt divatozott a magyar irodalomban.

Epikus héroszok szerepelnek benne. Nem emberek ők; nincs bennük több emberi tulajdonság, sajátságos jellemvonás, mint amennyit Szekfü Gyula állapított meg róluk magyar történetében. Angyalok és ördögök mozognak e lapokon, akik nem éreznek, nem élnek önálló életet; a szerző a történet folyamán, hűségesen alkalmazkodva az egykorú forrásokhoz, merev bábuk gyanánt rángatja őket. Epikus az elbeszélőmód: nem eseményeket kapunk, hanem csak azoknak a reflexióit; a hősök nem cselekszenek, hanem csak hosszú retorikai remekművekben vitatkoznak a tennivalókról és a jelenetek oly gyors egymásutánban követik egymást, hogy az nem engedi meg a pontos analízisnél való hosszabb időzést.

Epikus a stílusa is, a könyv legérdekesebb és legértékesebb alkateleme. Ritmusos próza ez, amelynek minden sorát ütemezni lehet. A gyakori rím és asszonánc még csak fokozza a versszerűséget és megnehezíti a prózai olvasást. Szókincsében archaizál; de nem a 16. század nyelvét újítja fel (amelyet hősének, Nádasdy Tamásnak közreadott levelezéséből könnyen rekonstruálhatott volna); nyelvezete inkább a múlt század kisebb eposzíróira, Garayra és Czuczorra emlékeztet. Ez a nyelv meglepő finomságokra, sokszínű árnyalatokra képes, különösen a leírásoknál, természeti képeknél mutatja előnyét; máskor azonban, a gyorsan perdülő cselekvések, regényszerű részletek során csak hátráltatja a kifejlést: körmönfontan, nehézkesen és homályosan fejezi ki a lényeget.

Az eposz avult műfaját új köntösbe öltöztette a szerző, újabb divatokhoz szabta. A régies ruhában nehézkesen mozog a ma embere; de messziről hozott szépsége dícséretet és elismerést érdemel.

A könyv pompás kiállítása minden bibliofil számára igazi örömet okoz.