Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 3. szám · / · FIGYELŐ · / · KÉPZŐMŰVÉSZET · / · Farkas Zoltán: KÉPZŐMŰVÉSZET

Farkas Zoltán: KÉPZŐMŰVÉSZET
Kiállítások

Kiállításokkal az elmúlt hónap sem fukarkodott. Molnár C. Pál a Fränkel-szalonban részben festményeket, részben színes grafikát mutatott be. A grafikai rész volt az értékesebb, Molnár C. Pál, az illusztrátor, kétségtelenül finom és ötletes értelmező. Kevesebb örömünk telt olajfestményeiben, ahol tisztára csak saját képzeletére volt utalva. Száraz és erőltetetten kitervelt, néhol szimbólikus kompoziciókat láthattunk tőle, fogyatékosan bizonytalan ábrázolással.

Vaszary János az Ernst-múzeum összes termeit megtöltötte legújabb festményeivel. Virtuozitása hajszálnyit se csökkent, bámulatos frisseséggel ontja elénk képzeletének termékeit. De valahogyan ez a virtuozitás mind hidegebbé válik, szellemes, ötletes játék, amely mögül az élményszerű átélés melege mind jobban hiányzik. A rikítóan világító festék így nem mindig válik színné, a lendület gyorsasága nem válik mindig találó könnyességgé. Mai művészete sziporkázó és hideg tűzijáték, mely nem gyújt, csak elkápráztat.

Nagy Imre, a székely festő, a Nemzetközi Club helyiségeiben állította ki gyüjteményét. A tárgymutatóba nem kisebb ember, mint Tamási Áron írt elragadtatott előszót, melyben a művész székely szellemiségét ünnepli. Kétségtelen erővel festett, őszintén átérzett ábrázolásokat láttunk, amelyek azonban formai szempontból elhatároltabb és erősen kiemelkedő művészegyéniséget nem igen mutattak.

Kádár Béla az expresszionizmus ingadozó vándora, aki annyi formai hányódáson esett már át, a Tamás-galériában mutatta be legújabb műveit. Megelőző kiállításán látott szalonexpresszionizmusából ma őszintébb és festőibb kifejezésmódra tért át, egyszerűbb valamivel és melegebb lett.

A belga képzőművészeti kiállítás a Nemzeti Szalonban, azoknak a nem egészen szerencsés külföldi látogatásoknak folytatása, amelyeket a Szalon új vezetősége rendez. Minden ízében ízléses, de éppenséggel nem nagy átütő erejű festészetet gyüjtöttek össze, melyet a már beérkezettek műveiből válogattak a szélsőségek kikapcsolásával. Igy ez a kiállítás egészen más képet nyújtott, mint a megelőző műcsarnoki belga gyüjtemény. Megfontolt és higgadt művészeti termékeket láthatunk, amelyek azt mutatták, hogy ma Európában meglehetősen egyforma az átlagos művészet. A belga művészet is túljutott a nyers naturalizmus megnyilvánulásain, anélkül azonban, hogy a teremtő képzelet hatalmas játékával gyönyörködtetne. Összehasonlításképpen pedig azt is megállapíthatjuk, hogy vezető festőink műveiből sokkal külömb kiállítást tudnánk összeválogatni.

Végül Pekáry Istvánnak a Tamás-galériában látott szőnyegeit említjük meg, aki primitív motívumai erős leegyszerűsítésével újabban sikerült szőnyegmintákat komponál.