Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 2. szám

ÁRKÁDIA

Béni bácsi mókái címen Nyírő József, a kitűnő erdélyi író az egyik budapesti lapban falujabeli történeteket közöl. A történeteket a következő sorokkal vezeti be: «Eddig nem is tudtam, hogy a székely «Móka» se nem anekdota, se nem tréfa, hanem valami egyedülálló, drága, furfangos, mégis mély, természetes villogása az észnek. Aféle homlokvirág. Nemes, büszke, méltóságos, drága népemnek az élet asztalára vetett aranya. Egyetlen náció se tud így játszani a fejével... Mindezt... csak azóta becsülöm igazán, mióta az öreg Szabandi Béni bácsit ismerem... csak azóta van halhatatlan nagy örömöm benne, mióta megmutatta, hogy mi is valójában az a székely móka.»

Ezután hét móka következik. Az első kettőt bemutatjuk a Nyugat olvasóinak.

«Szabandi bácsi éppen az odorban alvó fiát költögette, mikor átléptem hozzá egy kaszaverő kalapácsért.

- Tán azt várod, hogy a disznócsorda túrjon ki a mezőre! - kiáltott fel mérgesen a fiának.

- Ejnye, hogy megvénült Béni bácsi a sok haragtól, zsörtölődéstől! - bosszantom meg mosolyogva.

Az öreg előbb végig utálkozik rajtam s csak azután «felel meg.»

- Én meg! - villan a ráncos szeme. - Adja az Isten, hogy a tekintetes úr ne vénüljön meg.

Vagyis haljak meg, mielőtt megvénülnék.»

A második móka egészen rövid: «Béni bácsi volt különben, aki a feleségének, mikor azt találta kérdezni, hogy mit főzzön ebédre, így adta ki a parancsolatot:

- Készíts paprikáscsirkét s ti mind elmehettek hazulról.»

Nyírő József nagyigényű, áradozó, magasztaló bevezetése a legjobb történeteknek is megártott volna. Ráadásul ezek a történetek, vagy amint Nyírő nevezi őket, «mókák» nem is jók. Helyes, hogy az erdélyi írók úgy szeretik a népet, mint apa gyermekeit. De a gyermekek szempontjából is kivánatos, hogy az apa szeretete ne fajuljon majomszeretetté.

Amikor az ártalmatlan pikkely-sömör végzetesen «folyásolja be» a stílust. «A bőrmegbetegedtek azon fajainál, amelyek a nap és légfürdők számára alkalmasak, kettőzötten éber figyelmet kell szentelni az orvos által előírt utasításoknak, mert miként az egészségeseknek vélteknél sohasem tudható vajjon a szív és tüdő részéről nem-e találkozunk olyan elváltozásokkal, amelyek a nap- és légfürdők helytelen használatát egy egész életre kihatóan megsínylik, ugyanúgy fokozott mértékben áll fenn ezen tétel (!) a bőrbetegségben szenvedőkre, akik sohasem mulasszák el az előírásokat szem előtt tartani és azoktól el nem térni.» «A bőrbetegségek egy részénél ellenjavalt a víz.»

«... itt van egyike a nagy fokban elterjedt teljesen ártalmatlan természetű bőrbetegségeknek: az ú. n. pikkely-sömör (psoriasis), amelynek elmulasztását a napfény mellett leghatékonyabban a kénesfürdők folyásolhatják be» (!)

(Orvosi Napló. 1936. november 19. P. N.)

Tanárnőnél kis udvari szoba 25-ért vagy gyönyörű utcai hölgynek kiadó. Logodi u. 49.

(P. H. apró hird. 1933. okt. 15.)