Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 1. szám

ÁRKÁDIA

Ha valaki eddig nem tudta volna, hogy micsoda erők okozták az 1906-iki sanfranciscoi földrengést, az megtanulhatja egy filmkritikából:

«... mert azt is tudnunk kell, hogy 1906-ban játszódik (a film), a világ legbűnösebb városában, a modern Sodomában, amelyet egy áprilisi éjszakán elpusztít Isten haragja, a földrengés.»

(Pesti Hírlap, San Francisco című filmről írt kritika).

*

Fogas kérdés:

«Szabó Pál nemrég még a földet túrta, s mint valamikor az ekéje nyomán a föld, úgy fordulnak ki a szavak a lelke kapuján, s összefogódznak mondatokká, sorokká, oldalakká, hogy könyvvé dagadva égetően aktuális problémává váljon.»

Fölmerül a kérdés, ugyan több értelme lenne-e az egész mondatnak, ha az állítmány nyelvtanilag helyesen ez lenne: váljanak. (A szavak... váljanak.)

Valószínűleg az írónak van igaza, mert vannak esetek, amikor már úgyis mindegy.

(Őserő, Szabó Pál Csodavárás-áról írott kritika.)

*

Nemek harca a kritikus megtermékenyítésében. «Az igaz kritikus, nő módjára, minden hatásra hozzáférhető és a természetből meg a művész öntudatlanjából teremtett műalkotások termékenyítik meg őt, úgy, hogy aztán férfi módjára ezüstös szavakba kovácsolva újrakölti az alkotóművész kellemes gyötrelmeit.»

(Művészet, Kende Béla cikkéből: A kritika bilincsek között.)

*

A magasabb erkölcs nevében. «Egy asszonyról van szó, aki végre elmegy az udvarlója lakására. Az rendben van, hogy elmegy, de miért teszi meg jókedvűen, immárom minden viradástól [*] mentesen ezt az utat, amikor más az alaptermészete?»

(Művészet, A virágzó asszonyról írt kritika.)

 

[*] «Viradás» sajtóhiba lehet.