Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 1. szám
Könnyühaju, koszorúshaju
ifju leányok
mennek az úton
borral, mézzel, nagy kosarakkal
lobogó lomb közt,
puha-füvü völgyben
könnyühaju, koszorúshaju
ifju leányok,
szívem értetek
érett asztag,
égő csillár,
gazdag gyöngyház,
kopogó kalapács,
mesebeli fáklya
így táncolok én,
ujjuj, így táncolok én,
így táncolok én Teelőtted,
jónak dús szelleme, Isten
s megreszket a táncom,
mint a piros láng
az éltető levegő iramában,
táncom Teelőtted reszket,
a piros láng ime reszket,
táncom Teelőtted reszket,
mert Te tanítasz
boldogan-ifju dalokra
és Te telítesz
borral, mézzel
és Te babusgatsz
busás gyönyörök közt
és testemet
önnön vérem
édes t
Te égeted el
és sok örömben
az életemet
így ringatod át
az árnyak hajlékába!
az árnyak hajlékába!
amíg az uton
könnyühaju, koszorúshaju
ifju leányok
puha-füvü völgyben
borral, mézzel, nagy kosarakkal
mennek, mennek