Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 1. szám

WEÖRES SÁNDOR: DÁVID TÁNCA

Könnyühaju, koszorúshaju
ifju leányok
mennek az úton
borral, mézzel, nagy kosarakkal
lobogó lomb közt,
puha-füvü völgyben
könnyühaju, koszorúshaju
ifju leányok,
szívem értetek
érett asztag,
égő csillár,
gazdag gyöngyház,
kopogó kalapács,
mesebeli fáklya -
így táncolok én,
ujjuj, így táncolok én,
így táncolok én Teelőtted,
jónak dús szelleme, Isten
s megreszket a táncom,
mint a piros láng
az éltető levegő iramában,
táncom Teelőtted reszket,
a piros láng ime reszket,
táncom Teelőtted reszket,
mert Te tanítasz
boldogan-ifju dalokra
és Te telítesz
borral, mézzel
és Te babusgatsz
busás gyönyörök közt
és testemet
önnön vérem
édes t
üzein
Te égeted el
és sok örömben
az életemet
így ringatod át
az árnyak hajlékába!
az árnyak hajlékába!
amíg az uton
könnyühaju, koszorúshaju
ifju leányok
lobogó lomb közt,
puha-füvü völgyben
borral, mézzel, nagy kosarakkal
mennek, mennek -