Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 9. szám · / · M. POGÁNY BÉLA: CSALÁDI GYILKOSSÁG

M. POGÁNY BÉLA: CSALÁDI GYILKOSSÁG
A Nyugat pályázatán dícséretet nyert novella
4.

Még a háború előtt akadtak össze. Szász a tönk szélén állt. Bőrdíszmű-üzletét a konkurrencia csaknem máról-holnapra megölte. Lehangoltan bolyongott és a legszörnyűbb gondolatokat forgatta fejében. Felesége megszimatolta rajta s a nyomába szegődött: együtt jöttek-mentek mindenfelé, még az ebédutáni vagy az esti feketekávéra is bement vele a kávéházba. Itt búslakodtak egy este, menekülve a nyomasztó gondoktól, a legrosszabb hangulatban, amikor odatelepedett melléjük Rogger Károly, ez a dúsgazdag ember, és kiszedte belőlük bánatuk okát. Roggert társaságból ismerték. Szászné tudta, hogy ez az ember leplezetten érdeklődik iránta.

- Nézze, Rogger, - mondta akkor a kávéházban Szász, aki titokban azt kívánta, bárcsak melléje állna ez a dologtalan gazdag, - nekem családom, gyermekeim vannak, súlyos kötelezettségek nehezednek rám, nekem, törik-szakad, elő kell teremtenem a föld alól is mindazt, ami embereimnek kell. Nem tudom nézni, ha szenvednek; elviselhetetlen az a gondolat, hogy hamarosan koldusbotra jutok és ezek éhezni fognak. Alkalmazottnak nem állhatok be, nem tudok másnak dolgozni, és különben is megfizethetetlen az én munkaerőm. Nem tudom, mi lesz velem, ha ezt a válságot nem úszom meg.

- Ne beszélj így, Lajos, - pihegte az asszony, könnyek árasztották el a szemét s megrémülve csimpaszkodott az elkomorult ember nyakába.

Rogger részletesen kikérdezte ügyei állásáról, és Szász, megébredt reményekkel, érezve, hogy a menekülés egyetlen lehetőségével találkozott, levetett minden tartózkodást és feltárta előtte rettenetes helyzetét. Miközben gyűrött jegyzetei és noteszei között lapozgatott, a hatalmas Rogger lopva az asszonyon járatta gömbös szemeit, megtapogatta velük derekát, a kebleit, a nyakát, a száját, és ilyenkor az asszony úgy érezte, mintha valósággal megérintette volna. Tisztán kialakult benne, hogy rajta múlik minden: férje és a család pusztulása vagy biztos révbe érkezése. Hogy ennek a tagbaszakadt Roggernek látása milyen borzongást támasztott benne, annak az Isten a megmondhatója. Rémült tekintetében feltüzelt a kéjes letiportság engedelmessége s úgylátszik, Rogger tudomásul vette ezt, mert azt mondta:

- Idehallgasson hát, Szász! Már régóta töröm a fejemet, miféle vállalkozásba helyezzem pénzemet. Maga rendes, megbízható embernek látszik. Mit szólna ahhoz az indítványomhoz, hogy létesítsünk egy bőrgyárat részvénytársasági alapon. Ez a gyár fogja előállítani azokat a cikkeket, amik az üzletben kellenek. Megnagyobbítjuk a boltot is, később fiókokat nyitunk s ugyanolyan eszközökkel fogunk dolgozni mi is, mint a konkurrencia. Megvalósíthatónak tartja ezt az eszmét? Bevallom, nem értek ehhez a szakmához, de hát a fő itten maga.

- Majd kitanulja! - lelkendezett Szász, és ezzel belemerültek a vállalat-alapítás legfontosabb kérdéseibe. Az asszony csak ült és hallgatta őket; látta, hogy Rogger csak félfüllel figyel férje izgatott magyarázataira, több ízben ráemeli bánatos lószemeit s mint valami érdes tenyérrel, végigsimítja testét pillantásával.

- A helyiségek... százalék... a házbér... üzletfelek... százalék... peregtek Szász ajkairól a szavak.

A két fél megegyezett abban, hogy Szász fogja felhajtani a megrendeléseket. A városi üzletet egyelőre az asszony vezeti, a gyárat majd Rogger... Szász előtt felderengett a boldog jövő képe. Jó üzlet lesz, s dícsérte Rogger szimatát, aki oly spontán módon megtalálta tőkéje kitűnő befektetési lehetőségét. Hozzálátott a munkához, igazolni akarta Rogger bizalmát, éjt-napot egybeöltve, az oroszlánrészt vállalva, dolgozott. Az a tudat, hogy nagy pénz támogatja, a biztonság hitével töltötte el. Nem ismert fáradtságot. Oly elvakult, szent bizalommal viseltetett Rogger iránt, amilyen csak becsületes emberben szokott élni. Hálás szívvel, behódolt szeretettel szorongatta kezét, ha útra kelt vagy ha megérkezett. Rogger a tevékenykedés határtalan útját nyitotta meg előtte, s ezzel a megvalósítás felé vihette valamennyi ifjúkori ambícióját: dolgozni, alkotni, meggazdagodni, tekintélyes emberré válni, jólétben füröszteni családját, ezreket pazarolni asszonyára, beszórni a szerelem minden ajándékával. Nem akart semmi mást: sem városatya lenni, sem kitüntetéseket szerezni, sem ünnepeltetni magát: nem! boldog otthont, mindenki szeretetét, a becsületes polgárembernek, boldogult atyjától tanult, nyugalmas életét és öregségét. - Végeszakadatlan megbeszéléseket kellett Roggerrel folytatnia s ezek gyakran belenyúltak a késő éjszakába. Eleinte csak vacsorára hívogatta Roggert, később már minden este ott evett náluk s összebarátkozott az atyafisággal. Egyszer aztán, amikor nagyobb lakásba hurcolkodtak, úgy határoztak, hogy legokosabb, ha Rogger is odaköltözik hozzájuk, így a házbéren is takarékoskodnak s otthon is zavartalanul folytathatják tanácskozásaikat... Életük rendes kerékvágása véglegesen kialakult.