Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 4. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK

Devecseri Gábor:

Keszi Imre: A versírás mesterség. - «A versírás mesterség» jelenti be az első sor elszántan, sőt kicsit túl elszántan. A záróvers ezt mégegyszer aláhúzza.

«A versírás mesterség. Mély komolyság
és becsület vezesse tolladat.
El ne csábítson tarka pillanat,
muló gyönyör, vagy szemvakitó ujság.»

Ez az előremegfontoltság alkalmasint maga is a tarka pillanat szülötte. Örülünk, hogy nem válik a kötet kárára. A tarka pillanat csábítása vezette Keszit legszebb verséhez, a Köszöntőhöz is.

A kötet címe kihívó. Nincs kedvünk vitázni vele. A versírás mesterség is, ha akarjuk, igaza van. De ezt az igazságot nem érdemes négyszer ismételni.

«Ugy gondolod, hogy ez a földi ország
oly gazdag, s oly szegény a gondolat?
Tudd meg tehát: minden a hold alatt
tünő álom. A mü csak a valóság...»

Rokonszenves művész. Idézhetném még néhány költeményét, köztük a «Kedvesem fehér ruhában»-t. Kár, hogy több jó verse nem élvezhető maradéktalanul.

Wekerletelepi balladájában többször közli, hogy hőse proletár, noha ezt abból is kitalálhatjuk, hogy harminc fillér volt zsebében és biciklin ment haza Wekerletelepre. A versben nincs semmi tendencia, annál fölöslegesebb ez az ismétlés.

Keszi a zeneakadémiát végezte, Kodály Zoltán tanítványa volt. «Íróvá kényelmesült muzsikusnak» érzi magát. Íróvá nem lehet kényelmesülni, mint ahogy csúcsot nem lehet elérni a másik csúcsról, csak a hegy lábától. Több verse éppen a zeneiséget nélkülözi.

Kötetének egy kis része József Attilára emlékeztet. De nem virtuóz, rimelőkészsége sem nagy. Szakaszai sokszor botladozók, darabosak.

«...tán énbennem is felolvadnak
a szavak rögös ércei.»

Ez a feloldódás, úgy látjuk, néha sikerül, mikor nem rímel. Apja halálának évfordulójára írt szép versében, a temetés láttató leírásában és a már említett Köszöntő-ben.