Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 2. szám · / · KÜLFÖLD
Huszonhároméves korában verskötettel jelent meg először Bourget, Franciaország kül- és belpolitikai összeomlásának demoralizált éveiben. Verseiben hiányzik a fiatalság közvetlen lírája. Inkább moralizáló politikai hitvallás. És programm egy egyenes élet, mottó egy gondosan felépített mű számára. Az emberi sorsok szerteágazó útvesztője, lelki és testi erők gyengesége feletti ijedtségből születnek versei, amelyekben már felveti fejét a megingathatatlan társadalmi értékekbe vetett hit is. Ez a hit kíséri Bourget-t egész életében, ez vezeti Taine-től a katolicizmusig, ez a hit hordozója egész oeuvre-jének és ezzel akarja megváltani a világot, helyesebben az ő saját világát, a feudális Franciaországot.
A regényíró Bourget elsősorban kritikus és szociológus - és ezért nagyszámú regénye mellett élete főműve az
Bourget, aki irodalmi kritikáiban is csak szociális elképzeléseit építette fel, regényeiben szigorú bírája lesz a XIX. századnak, gondosan mérlegelve annak erényeit és hibáit. A család, a nevelés, a generációk egymástkövető hegemóniája, pillérei annak a rendnek, melynek két eszménye van: a monarchia és a vallás. Félt a liberalizmustól, mely nyugtalan és kiismerhetetlen erőket szabadíthat fel. Biztosan csak
Az irodalmi kézikönyvek Bourget-t, mint a modern pszichológiai regény úttörőjét tartják számon. A mondain társaság lélekanalizisében mégsem tudott maradandót alkotni. De talán egyengette Marcel Proust útját - aki azután messze túlszárnyalta mesterét. Így volt Bourget másik tanítványával is, Maurice Barres-szel, aki csillogó tehetségével, stílusának egyszerűségével ívelt a katolicizmus felé.
Még mielőtt Bourget elérkezett volna a dogmához, minden erejével az emberek összetartását és együttműködését hirdeti. Vallásosságában sem misztikus, mint ahogy verseiben nem lírikus. Tudatosan, a tradició örökségén, a rendszeres gondolkodáson keresztül jut el az egyházhoz. A taine-i determinizmus megszabadítja Bourget-t a materializmus nyomasztó hatásától. Meglátja a szabadságot és kijelöli a helyét: körülhatároltságában intenzitása még inkább növekedik. Az élet misztériuma, ahogy Bourget előtt megnyilvánult: egyedül csak keveset tudunk elérni, de együttesen mindent. Most már lehullanak a determinizmus börtönének falai, az élet foglalja el helyüket, izgalmas sokszerűségében és a lelkiismeret visszanyeri jogait és kötelességeit a szabadságban. Ez a szabadság azonban nem azonos a XIX. század vad dinamikájával. Ezt a szabadságot Isten adta az embernek és a katolikus erkölcstan szabja meg mértékét. Végső fokon a katolicizmus Bourget számára százada összes értékeinek teljes átformálódását jelenti: az izzó vallásos érzület beleilleszkedik az igazság harmóniájába.
Paul Bourget még életében történelemmé vált. Nagy francia imperiumról álmodott és történelmi viziói intenzívebbek voltak irodalmi megvalósításainál. De távol állt ebben is a realitástól. Talán egy új kereszteshadjáratról ábrándozott azon a napon is, amikor negyvenegy évvel ezelőtt a sors tragikomikus szeszélye folytán éppen Voltaire fauteuil-ét foglalt el a halhatatlanok kupolája alatt.