Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 9. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészet

Farkas Zoltán: Liber miserorum

A nyomorultak világát vetíti elénk Gy. Szabó Béla szép könyve, melyet a kolozsvári Minerva elsőrangú nyomdatechnikával adott ki. Ötven fametszetet tartalmaz. Bemutatja a nyomorultak falvait, utcácskáit, viskóit, örömeiket, robotjukat, pihenésüket, szomorúságaikat és végüket.

Gy. Szabó technikája majdnem azonos Budayéval, azzal a különbséggel, hogy a fehér vonal még inkább uralkodik rajzain és ezek a vonalak legtöbbnyire csak hajszálfinoman emelkednek ki a fekete alap mély sötétjéből.

Ellentétben Buday impasszibilitásával Gy. Szabó romantikus lírikus. Minden lapjáról lesír a fájdalom, melyet témája felkavart. A nyomorultak világát ábrázolja és ezzel adva van művének alaphangja és tartalmi korlátozottsága is. Olyan szegények életébe mélyed, akik az emberiség legalján küzdenek azért a semmi örömért, amit nekik sorsuk megenged, annak a tömérdek szenvedésnek árán, melyet az élet vállukra halmoz. Roskatag vityillókban laknak, odúkban hevernek, örömük nincs egyéb, mint az állati szeretkezés, amely csak szaporítja fajtájukat. Kevés ételüket csajkából falják, vigasságuk baromi részegség mámora. Munkájuk keserves robot, pihenésük lidércnyomásos álom, szomorúságuk állati érzéketlenség.

Ebben a keserves világban még végzetesebb minden, mint Buday rajzain. Tragikuma nincs, a nyomorult embernek csak nyomorult vége van: első pillanattól az utolsóig a mélységben fetreng.

Ezt a szörnyű világot Gy. Szabó László gyakran breugheli formák között, de a nagy németalföldi démoni vigyorgása nélkül, mély szomorúsággal ábrázolja: vádolja az életet, mely állattá aljasítja legmagasabbrendű teremtvényét.

Szabó művészi eszközei jelentékenyek. Kitünő rajzoló, egy-két vonással adja jellegzetes alakjait, kevés alakkal tömegeket tud sejttetni. Különös ellentétben témáival, lágy és folyamatos vonalakat húz, különben is inkább szentimentális, mint harsogva lázadozó.

Kötete jelentős művészpályát igér.