Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 3. szám · / · KÜLFÖLD

B. M.: Költő, forradalom és heroizmus

Az angol könyvpiacon (a Macmillon cégnél) most jelentek meg a nobel-díjas W. B. Yeats összegyüjtött drámai munkái. A londoni folyóiratok ebből az alkalomból Yeats forradalmiságáról beszélnek. Ahogy az enciklopedisták a közhit szerint «előkészítették a francia forradalmat: föl lehet vetni a kérdést, mennyiben készítették elő Yeats drámái az ír forradalmat? A cikkek megegyeznek abban, hogy Sinn Fein-mozgalom és gaël-liga Yeats nélkül is létezett volna: de hiányzott volna a mozgalom exaltált jellege, heroikus lelkisége. Mikor a kilencszázas években Yeats drámái és költeményei a kontinensen is terjedni kezdtek, úgy hatottak reánk, mint a modem dekadencia s a kelta ősmondák különös amalgamja. Külföldi szemünk előtt a hősmondák szinte csak kellékeknek tűntek föl, melyek arra szolgálnak, hogy a hangulatot különösebbé s még dekadensebbé tegyék. A költő számára azonban inkább a dekadens költészet volt csak eszköz és kellék, a költeményeket még költőiebbekké, s ezáltal exaltálttá és heroikussá tenni, az avult mondáknak valami modern szuggesztivitást adni. Yeatsnek, a drámaírónak, fő törekvése az antik dráma heroikus karakterét restaurálni; az ír mondákat úgy használja, mint a görög tragikusok Homéros meséit, s eredeti drámái közé néhány Sophokles-fordítást csempész. Hősi, forradalmi és ír jellegű akkor is, ha modern témát választ; egyik darabjában spiritiszta társaság idézi Swiftnek és szerelmeinek szellemét. A Yeats-drámák formája költői prózával kevert vers. Ez a vers az élőszó hangosságát kívánja, s a drámák technikájában sincs semmi könyvdrámaszerű. Igazi, előadásra szánt drámák ezek, s a folyóiratok cikkei kívánatosnak is tartják érvényesülésüket a modern színpadon, melyről a nemes páthosz és heroikus szenvedély oly régóta hiányzik.