Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 2. szám · / · KÜLFÖLD · / · Gy. A. · / · H. A.

H. A.
Összehasonlító Irodalomtörténet

A Revue de Synthese legújabb füzetében Paul van Tieghem ismerteti az összehasonlító irodalomtörténet múlt évi munkásságát. Ez a munkásság elég kiábrándító. Az összehasonlító irodalomtörténet nemzetek egymásrahatását tanulmányozza egyes írók műveiben vagy nagyobb irodalmi áramlatokban. Fernand Baldensperger, e tudománynak egyik megalapítója, feldolgozta a humornak, ennek a sajátosan angol érzésmódnak a beszivárgását Franciaországba, lépésről-lépésre mutatta be, milyen konvenciókon és előitéleteken kellett felülkerekednie a francia szellemnek, amíg sikerült befogadnia a humort. Ugyancsak ő dolgozta fel a francia emigráció szellemi kalandjait a nagy forradalom alatt és Goethe franciaországi pályafutását. Ezek termékeny témák voltak, de az összehasonlító irodalomtörténetet, amely eredetileg a művészi érzékenység és stílusérzék érvényesítése volt a filológiában, egyre inkább az a veszély fenyegeti, hogy gépies leltárakban laposodjon el. Sokszor még erre sem kerül sor: Gibelin könyve: L'Esthétique de Schelling et l'Allemagne de Mde de Staël, nagy tudományos apparátussal bizonyítja be, hogy Mme de Staël nem ismerte Schellinget. Az összehasonlító irodalomtörténet különösen Hollandiában virágzik. Schokker könyvéből: Bilderdigh (a hollandok nagy költője) és Németország, kiderül, hogy Bilderdigh jóformán semmi kapcsolatban sincs Németországgal. Érdekesebb Van der Laan könyve: Goethe a hollandi irodalomban. A Werther felületes hatását nem számítva, Goethe csak halála után kezdett Hollandiában hatni. Amit az életéről tudtak, visszariasztotta az erényes hollandiakat. A művészi forma iránt a hollandiaknak sohasem volt érzéke. Az 1880-as hollandiak viszont éppen megfordítva lenézték, mint nyárspolgárt. Multatuli gyűlölte Goethét. Nagyon szorgalmasak a svájciak és a lengyelek, az előbbiek Goethe kapcsolatát Svájccal vizsgálják, amelynek megvan az az előnye, hogy nem végződhet negatív eredménnyel, az utóbbiak a lengyeleket Balzac életében és műveiben. John H. Thomas Angliáról ír könyvet, ahogy Victor Hugo költészetében tükröződik, H. Bédaria pedig Théophile Gautier és Olaszország viszonyát vizsgálja. Egy Beza nevű román író Shakespeare-ről ír Romániában. Minna Moore Bernard Shaw és Franciaország című könyvéből kiderül, hogy Shaw jóformán semmit sem tud Franciaországról. A cikkben egy magyar tudós is szerepel Monsieur Jolán, aki mögött egy Gedeon Jolán nevű hölgy rejtőzik; Van Tieghem dicséri Verlaine középeurópai sorsáról írt könyvét.