Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 2. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK

Révay József

Alföldi András: Magyarország népei és a római birodalom. Ha a szerző nem mondaná, akkor is megéreznők, hogy ez az alig öt ívre fogott kis kötet tulajdonképpen egy készülő nagyobb munkának vázlata. Szinte szédítő anyagot halmozott fel Alföldi András Magyarország római-kori történetére vonatkozólag, sőt talán túlzás nélkül mondhatjuk hogy minden anyagot fölhalmozott ebben a kis könyvben, ha dióhéjban is. Minden mondata fontos dolgot közöl; ez tipikusan az a könyv, amelyből az összefüggés sérelme nélkül egyetlen szót sem lehet törölni. Keményen összekovácsolt, egyveretű munka. Az eléggé nagyterjedelmű, de eddig soha nem rendszerezett előző munkálatok után Alföldi az első, aki végigkíséri Róma útját és politikáját attól az időtől fogva, amikor a világ ura kényszerítő okokból észak felé fordul, stratégiai pontokat épít ki, katonai, kereskedelmi, igazgatási szervezetet ad az ujonnan hódított területnek és romanizál, olyan értelemben, hogy római szellemmel és lélekkel tölti meg a bekebelezett népeket. Kis könyvének remekbe faragott részei azok, amelyekben az illírek előretöréséről, a barbár törzsek fékentartásáról s különösen a kereszténység terjedéséről és az orthodoxia győzelméről ír. Végül grandiózus képben rajzolja meg a húnok, gótok, avarok, szlávok elöretörését és a hatalmas birodalom-rész széthullását. Feszűlt érdeklődéssel várjuk a «vázlat»-nak nevezett kis könyv után a szintézist, amely bizonyára nem egy ponton új világosságot fog deríteni a magyar föld legrégibb történetére.

Josef Trostler: Die Anfänge der ungarischen Geschichtsprosa. (Ungarische Jahrbücher 1934). Turóczi-Trostler József az irodalom forma- és forráskérdéseinek kitűnő kutatója, a magyar történeti próza kezdeteiről írt legújabb tanulmányában Székely István világkrónikáját és Heltai Gáspár Krónikáját vizsgálja szellemtörténeti szempontból. Kimutatja, hogy a reformáció szelleme hogyan termékenyítette meg a magyar irodalmat, amikor egyrészt a nemzeti nyelv művelésére, másrészt új műfajok meghonosítására ösztönözte a nyugati szellemen és életformákon nevelkedett magyar írókat. Roppant tárgyismerettel elemzi Székely István forrásait és megállapítja, hogy a magyar történelmet ő hozza először szerves és okozati összefüggésbe az emberiség történelmével. Így Székely a magyar történeti próza megalapítója, aki ebben a műformában tudatosan és szerencsésen olvasztja egybe a középkor, a humanizmus és a reformáció szellemi vívmányait. Az erdélyi szász Heltaiban két lélek lakik: német és magyar s ezek közül a magyar kerekedik fölül: a magyar történeti próza új szellemének győzelme ez. Trostler jelentős megállapításainak külön értéke előadásának eleganciája.

Marót Károly: Goethe görögsége. Marót kitűnő dolgozata először ünnepi előadás volt Goethe halálának századik fordulóján, mostani alakjában pedig tudományos értekezés. Maga is érzi hogy ez a kettősség nyomot hagyott a dolgozaton. Marót munkájának legönállóbb és legjelentékenyebb megállapítása az, hogy Goethe és a görögség szellemi fejlődésének állomásai azonosak. Szép és tetszetős elmélet és Goethe írásai elegendő anyagot adnak a bizonyítására. Hogy Goethe valóban benne élt a görög szellem és kifejezés világában, az kétségtelen; hogy számos alkotását a görög arány és harmónia szabályozza, az is bizonyos. De, hogy Goethe és a görögség, különösen a görög irodalom fejlődési fázisainak azonosságát meggyőzőn bizonyítani lehetne, abban kételkednünk kell. Ettől függetlenül gyönyörködtünk Marót szellemes párhuzamaiban, érdekes elméletében, amely mindenütt játékosan csillogó, bár sok helyütt csak csillogó játék. Ha könnyebb és símább, csiszoltabb és színesebb stílus hordozná ízes gondolatait: még jobban élveztük volna.

Vándor Gyula: Olaszország és a magyar romantika. Ez az érdemes doktori értekezés nagy készültséggel és szorgalommal kutatja a magyar romantika olasz gyökereit. Sorra veszi a romantika íróinak az olasz irodalomról mondott véleményeit, aztán részletesen kimutatja az olaszság hatását a magyar drámára és novellára, operára, a képzőművészetekre; sőt az olasz népszokások és a koldus- és betyárromantika hatásait is megtalálja irodalmunkban. Értekezése második részében számot ad arról, hogy a magyar romantika milyen véleményt alkotott az olaszokról. Sajnos, a szerző a rengeteg szorgalommal összehordott anyagot nem tudta egységes képbe foglalni. A színtézist megkísérli, de az adatok felülkerekednek és így munkája felemás. Érdeme, hogy a tárgyra irányította a figyelmet és összehordta az anyagot. Ebben a tekintetben most, Várady Imre nagy könyvének megjelenése után, bizonyára lesz pótolni valója, sőt egyes pontokon nézeteit is revizió alá kell majd vennie.

Várady Imre: La letteratura italiana e la sua influenza in Ungheria. I-II. (Roma, 1933-34,) Két hatalmas kötet, több mint 900 oldal: a római magyar intézet fiatal titkárának pompás teljesítménye. A nagy mű arra a kérdésre felel: milyen indításokat kapott a magyar irodalom az olaszoktól? Az első olaszországi magyar kalandozásoktól egészen 1925-ig majdnem 7000 adatot gyűjtött össze a szerző s ehhez járul még az az anyag, amelyet az 1925-1932 évekre vonatkozólag felvett könyvébe. Elmondhatjuk, hogy az 1925-ig terjedő anyaga megközelítőleg teljes; pótanyaga után sem igen marad tallózni való. Mennyi áhítatos, csöndes, önmegtagadó munka zsúfolódik ezeken a lapokon! Mennyi lázas kutatás és vergődés búvik meg egy-egy szerény és szürke adat mögött! Csak a szerző tudja, aki a vergiliusi sic vos non vobis igazi aszkétája. A mű második kötete csupa név és cím, látszólag összefüggéstelen hangjegyek, amelyek végül mégis lelket melegítő szimfóniába sorakoznak. Csak olvasni kell tudni bennük! Az első kötet a magyar-olasz szellemi kapcsolatok ezeréves történetének színes és élvezetes összefoglalása: a banketteken annyiszor - de mindig gyökértelenül - hangoztatott olasz-magyar kultúrtestvériségnek komoly, mindig adatszerű, szellemtörténetileg hiteles és sallangoktól megtisztított bizonyítása. Külön élvezet olvasni a könyvnek egyik legszárazabb, de legbeszédesebb összefoglalását, amely feltünteti, hogy a Fioretti óta a legfrissebb Pirandellóig évről-évre mit fordítottak olaszból magyarra. Ez a jegyzék a magyar szellem hallatlan kulturális erőfeszítésének és rugalmasságának igazi érdemkönyve. Várady könyve szükséges könyv, régen várt könyv, becsületes könyv.