Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 1. szám · / · CS. SZABÓ LÁSZLÓ: HÉT NAP PÁRIZSBAN

CS. SZABÓ LÁSZLÓ: HÉT NAP PÁRIZSBAN
Úti kalauz felnőttek részére
HATODIK DÉLELŐTT

A Marais-negyed.

Ahogy a római Marcellus színházra prolifészkek rakódtak s a spalatói Diocletian palotában szobakonyhás élet burjánzik, úgy oszlott a Marais mágnás-fertálya apró kézműves otthonokra. A Marais a városház mögött a jobbpart keleti részén terül el. Az élet, a vagyon, a fény Párizsban is keletről nyugat felé húzódik. (Valamikor a mai keleti külváros helyén lakott a főnemesség.) A Marais-beli paloták lezülltek, de a hangzatos nevű szegényes utcákon valahogy mégis meglátszik, hogy hintók és gyaloghintók tolongtak rajta. Főtere: az árkádos, rózsaszínű place des Vosges, a világ legszebb négyszöge. Itt lakott a Valois nemesség és itt kocsikázott körbe-körbe az a bolondos portugál nagykövet, aki a hintó lehúzott függönye mögött minduntalan átöltözött, hogy a népet cifra ruháival mulattassa. Párizs öregségét a terein lehet fölismerni: a place des Vosges-on renaissance gigerlik párbajoztak, a nyugatabbra fekvő place des Victoires-on XIV. Lajos tekintélyes polgárai építkeztek, a második császárság az északnyugati Opera téren tolongott s a harmadik köztársaságnak a még nyugatibb place de la Concorde a főtere.

A lezüllött Marais árulja el legjobban, hogy Párizs mennyire nem félti a műemlékeit. Latin bőséggel búrjánzik rajtuk az élet s az ember a régi emlékek közt égett zsírszagot is szippant föl. A nagy múlt nem holt épületekben maradt fenn, hanem eleven kövekben. Palotáit prolilakásokra darabolták, a hajdani grófnő ablakában egy sapkakészítő varrogat, a régi zeneterem ma vizeletvizsgáló állomás. Itt is, akárcsak olasz földön, az örökkévaló római civilizáció összekeveri a különböző életformákat. Ami eleven, az egy kicsit szentségtörő is. A latin műveltségből nem merednek ki magános szigetek, a műveltség egyenletes tenyészet: formái változnak, lezüllenek, ragsoruk bizonytalan, de vitalitása változatlan.