Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 21. szám · / · FIGYELŐ · / · HALÁSZ GÁBOR: A REGÉNY FELTÁMADÁSA · / · Magyar Bálint: BERLIN, ALEXANDER-PLATZ

Magyar Bálint: BERLIN, ALEXANDER-PLATZ
Alfred Döblin regénye - Nova
II.

Kisebb korszakok gyakran zárulnak le úgy a szemünk előtt, hogy észre se vesszük a határkövet, egyszerre csak tuljutottunk rajta. Alfred Döblinnek ez a regénye, sőt egész írói egyénisége egy ilyen épen befejeződött időszakhoz tartozik, amit sokáig a háboruutáni jelző illetett meg, de amit ma már a huszas évek német irodalma és művészete néven lehet a multba bocsátani. Piscator, Georg Gros, Toller, Ludwig Renn stb. neve tették jellegzetessé ezt az időt, ami politikai és világnézeti szempontból Németország másfélévtizedes nyugtalanságát és kiegyensúlyozatlanságát jelentette.

Döblin regénye a befejeződött periódusnak talán legutolsó irodalmi megnyilvánulása. 1932 óta Németország nagy politikai és evvel együtt világnézeti változásokon ment keresztül: művészetének új arca még nem alakult ki és egyelőre inkább negatívumokban jelentkezik.

A regény Berlin alvilágában játszódik, egy kiszabadult gyilkos története, aki minden jószándéka ellenére se tud többé felemelkedni. Miliőregény naturalista elemekből felépítve, azonban sűrűn átszőve romantikus vonásokkal. Elbeszélőkészsége nem elsőrendű, monoton, szürke, nehézkes a regény menete, amit különféle perverzitások gyakori megtárgyalásával igyekszik élénkíteni. Világvárosi életképet akart írni az író, de ez csak nagy vonásokban sikerült, részleteiben legnagyobbrészt modoros és ez a modorosság sokszor a valószínűséget is veszélyezteti. Dos Passos-féle regény ez és tekintve Dos Passos európai vonásait, azt lehetne hinni, hogy hozzá hasonlókat itt sokkal jobban lehetne megírni, mint az eredetieket. Ez azonban csak elmélet, legalább is Döblinre nem vonatkozik: annak könnyedségét nem tudja átvenni. Amíg az finom felületességgel siklik el a problémák felett, nem is akarva lebocsátkozni a mélységbe, addig ez itt germán nehézkességgel mecklenburgi lovak kövezetcsapkodásaira emlékeztet. Problémákat nem akar megtárgyalni, inkább csak általános képet fest, amiben ezeket is fel lehet fedezni. Ez az ábrázolásmódja azonban elnagyolt és az irányregények közös tulajdonsága szerint legtöbbnyire ziccereken alapul. A rendőrség karrikaturisztikus beállítása pl. egyáltalán nem vezet közelebb a szociális problémákhoz, ha pedig nem ez a célja, akkor kong az egész alkotmány.

Néhol azokat a vonásokat veszi fel, amik miatt Falladát sokan kedvesnek találják, de ez a tendencia itt a szerző minden markánsnak látszó baloldali beállítottság felé való törekvése ellenére is egyszerű Bierhalle-i kedélyeskedéssé fajul.

Főhőse egészen rongyszerű jelenség. Nemcsak hogy nem birja el azt, hogy a regény konstrukciója rá legyen építve, hanem elvész a nagy dimenziók között, sokszor alig lehet észrevenni, olyan mint kiszáradt patakmederben kövek között kigyózó ér. Egyébként az egész könyv gusztustalan, azonkívül pedig valami szilárd váznak, gerincnek nyomát se lehet felfedezni benne. Arra is emlékeztet, mikor csatornatisztítók hosszú rud végén levő kanállal iszapot meritenek ki a mélyből és úgy odalöttyentik az út szélére. Nincsen mondanivalója, különösebb cél nélkül formált meg az író egy nem is egészen valószínű, mindenesetre alaposan elrajzolt képet, amivel sem esztétikai, sem világnézeti hatást nem tudott elérni. Berlin, Alexanderplatz a könyv címe, de nem érezzük az aszfaltot, a fényreklámokat sem, a városból sem kapunk sokat, csak valami pincelevegőt és benne élő degenerált roncs-embereket.