Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 17-18. szám · / · FIGYELŐ · / · HALÁSZ GÁBOR: PRAE

Gró Lajos: AKIK ÉLETÜNKÉRT HARCOLTAK
Paul de Kruif könyve Rózsavölgyi és Társa kiadása

Az úgynevezett «népszerű» tudományos könyvek megbuktak. Felhigították a tudományt és akaratlanul is lenézték az olvasót. Ez pedig sem a tudománynak, sem pedig a «nép»-nek nem használt.

Kruif tudományos kutatásokkal foglalkozik, írása nem szigorúan értelmezett tudományos könyv, de nem is népszerű, pld. a Bölsche-féle természettudományi népszerűsítés értelmében.

A könyv orvosokról, bakterológusokról, az emberi egészségért folytatott harcokról szól, Semmelweisről, az insulin felfedezéséről, a papagájkór, a máltaláz, a kiütésesláz, a vészes vérszegénység, a vérbaj elleni küzdelmekről, Wagner-Jauregg harcairól a paralizissel, és a nap, a fény kutatóiról. Semmelweist kivéve csupa olyan felfedezés, amely az utolsó évtizedekben került napvilágra. Tizenkét fejezetre oszlik a könyv, mind a tizenkettő önállóan befejezett egész. Kruif kitűnő elbeszélő. Frázisok nélkül mindig a lényeget emeli ki. Irás közben mintegy újra átéli a küzdelmeket, amelyeknek azonban csak az eredményre kiható fordulópontjairól beszél. Az élményszerű átélés és sűrítettség révén válik drámaivá hőseinek tevékenysége. Ez mutatja életpályájuk sorsszerűségét is, amit Kruif kihangsúlyozottan romantikusan igyekszik beállítani. «Remélem - írja az előszóban - ily módon sikerült tetteiket akként vázolnom, hogy az alkotásaikat körülvevő romantikus elem nem ment veszendőbe.»

De Kruif az előszóban azt is írja, hogy «...egyszerű dolgokat akar egyszerű embereknek elmondani.» És ez sokkal jellemzőbb könyvére, mint a romantika. A legbonyolultabb kérdések is világosan, kézenfekvően mutatkoznak meg írásában. Az egyszerűségben érzéseinek teljessége és végtelen tisztelet nyilvánul meg hősei iránt. Alkotó, dolgos emberek ezek. Szívósak és kemények. Sem jobbra, sem balra nem térnek el a kitűzött céltól. Eredményeikkel némítják el ellenfeleiket. Sokszor inkább ösztönösen, mint tudatosan dolgoznak. Az emberi segíteniakarás és az örök kíváncsiság hajtja őket. Életünket mozgató erőket és ellenségeinket kutatják. Egyszerűek és tiszták. Kruifnál olyan mély az irántuk érzett és szavakkal sokszor ki sem mondott megbecsülés, hogy szinte személyteleníti alakjaikat; mintegy feloldódnak az alkotó tevékenységben. Ezért nem nevezhető életrajznak sem a könyv. Kruif a felfedezések jelentőségét a kutatói munka folyamatában érzékelteti. A szabad szemmel nem látható világ elleni harcot izgalmasan írja meg. Az író nem tanít, hanem tényeket szögez le. Nem magyaráz, hanem dokumentál. És ezzel nemcsak megismerteti, hanem belekényszeríti az olvasót a modern bakterológia érdekes világába.

A könyv felgazdagít bennünket. De az írás jelentősége nemcsak abban van, hogy mindig felfedez valamit az olvasó részére, hanem abban is, hogy túlmutat önmagán és nagy távlatokat nyit meg előttünk. A legtöbb írás azért válik jelentéktelenné, mert nincsenek szempontjai és így beleragad önmagába. Kruif színesen és szociális beállítottsággal beszél az embereket mindig érdeklő orvosi tevékenységről. Ez azonban a könyvnek csak egyik értéke. A kutatók újszerű gondolataikkal ellentétbe kerülnek az uralkodó nézetekkel. Nemcsak a természettel, hanem az emberi szűklátókörűséggel is küzdeniök kell. Ennek a szempontnak a kidomborításával ez a könyv a megismerés, a tudatosodás, a szabad és alkotó gondlat himnusza és egyben vádirat a nagyképű áltudományosság és dogmatizmus ellen.

A kutatói munka harc a természet ellen az emberért és a harc az emberek ellen a természetért. Paul de Kruif könyve meleg emberi írás a mai embertelenségben, a haladás hitvallása a reakcióban.

A könyv külön értéke Lambrecht Kálmánnak, a tudósnak és írónak fordítása.