Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 17-18. szám · / · TÖRÖK SOPHIE: VERSEK 1933

TÖRÖK SOPHIE: VERSEK 1933
III.

Gonoszsággal védekeznél a fájdalom ellen,
de fáj neked a gonoszság is!
Megrontanád magad, csak mert a jóság
vériggyötört, s tévedt ösztönnel
a másik végletet kivánod.
De kínjaid fölé tüzes bűnöket hiába rángatsz,
csak szenvedsz, szenvedsz, szenvedsz tovább!
Vakon csapkodsz magad körül,
megütöd a kaján világot, de minden ütéssel
csak magadat ütöd.
Hagyd hát a nagy bűnök tragikus pátoszát!
ölj ki magadból minden nagyot
s illesszd be szemeidet az alacsony világra.
Szeresd a kicsi rosszat! az alattomos
apró bűnöket, szeresd a langyos hétköznap
jeltelen vétkeit. Szeresd magadat!
Végre már magadat szeresd! szegény
testedet szeresd! lopj néki kellemes
perceket, ízes puhát és zsongó meleget.
Úgy védelmezd a maró világ ellen,
mint fázótestű gyenge csecsemőt, becézd
ártatlan kéjjel és símogasd könnyű
hazugság fürdőjével, - most beteget kellene
látogatnod, s te ágyban fekszel.
Semmi sem furdal, kényesen nyujtózol
langyos selymeidben s csinosan hullámzó
hajadnak örülsz. Melletted édes-mérgű tea
ontja illatát, s szemeid mint játékos macska
játszanak a fénnyel, s a könnyű széllel,
mely ablakodon besuhan, nehézemlékű
kertedből hozott hársfa-gally lebegteti
tört szárnyait a szélben, gyökértelen gally
kristályfogóban, szív-leveleit paskolja a fény,
de holt szemét lesz holnap - mit bánod!
lihegve érkező látogatódnak könnyedén
üzened, hogy kimerülten alszol, bánattól
elgyötörve! s gúnyosan nevetsz zárt ajtókon át
elképzelve dühét. Tegnap szelíden tűrted
egy nőnek hazug csókjait s kajánul
mint lókereskedő, rossz fogait kilested
és óvatosan rejtegetett korát.
Így, így, hogy tudnád! milyen jó ez!
milyen új! milyen új élmény!
Te naív ábrándozó! most kell felfedezned,
hogy születéstől így él minden ember!
Nem szörnyű földrengés dobta idáig -
az önzés kis fondorlatait
úgy szívja már mindenki
a jóságos anyatejjel...