Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 10-11. szám · / · FIGYELŐ

Farkas Zoltán: KÉPZŐMŰVÉSZET

A második nemzeti képzőművészeit kiállítás, mely a Műcsarnok helyiségeiben április hó végén nyílt meg, egyáltalában nem hozott olyan kielégítő eredményt, mint a tavalyi, amiben elsősorban rendezése volt a hibás.

Már elgondolásában is meglehetősen heterogen elemeket akart egyesíteni: az összes művészeti irányok tehetségeit. Megvalósításában persze egészen másképpen sikerült. A tehetség helyett, mint mindenütt, ahol a Képzőművészeti Társulat gárdája van túlsúlyban, a hatalmi befolyás érvényesült. Ez a túlsúly már a kiállítási bizottság összeállításában is megnyilvánult, ahol három-négy olyan műcsarnoki eredetű tag is szerepelt, akiknek neve kiáltóan kirítt a hivatalos személyek és hozzáértők közül, mert valójában semmi egyéb közük sincsen a művészethez, mint hogy általuk a műcsarnoki művészek társadalmi támogatást és befolyást kívánnak maguknak szerezni. De ez a kiállítási bizottság nem sok vizet zavart, mert a hatalom a zsűri kezébe volt letéve. Természetesen ez is az epigon művészet döntő befolyását biztosította: többségben voltak benne a műcsarnokiak. Meg kell hagyni, hogy a miniszteri felügyelet alatt nem viselkedtek olyan túlzóan, mint mikor szabad urai a maguk portájának. Mégis majdnem minden esetben becsúsztatták embereiket, tehát bőven olyanokat is, akik egyáltalában nem tehetségesek. Az eredmény az volt, hogy az epigonművészet boldog-boldogtalanja felvételre talált, de mellettük a mai művészetnek csak legjava jutott be, fiatalsága azonban túlnyomó részben kimaradt, úgyhogy a kiállítás maradi jellegű.

De bölcs rendezés még mindig menteni tudta volna a helyzetet. Tavaly Petrovits Elek megmutatta, hogy felfogásban és még inkább értékben egymástól távol eső tárgyakat miképpen kell csoportosítani, hogy a jó érvényesülhessen. Idén azonban, sajnos, a tavalyi szomorú tapasztalatok után, Petrovits nem vállalta a rendezést. Így Csánky Dénesre, a fővárosi képtár igazgatójára bízták. Budapest látképeinek és régi épületeinek kitünő aquarellistája azonban teljesen félreértette feladatát, mert úgy összekeverte a kiállítás anyagát, hogy még az a kevés jó sem érvényesülhetett benne, ami bejutott. Teljesen összevegyítette az anyagot! Lépésről-lépésre váltogatta a harminc év előttieket a maiakkal és ami még nagyobb hiba: a teljesen értéktelent, sőt bántót a jóval. Ezzel az eljárással nem kiegyenlítődést, hanem állandó zavart, bosszúságot és végül unalmat ébreszt a nézőben. Nem sikerült a színvonalat emelnie, sőt mélyen lenyomta vele a jó értéket is: az aranyszemcsék elvesznek a sötét iszapban. Mindenesetre ki nem kerülhető bizonyságot szolgáltatott arra, hogy többé így nem szabad a nemzeti kiállítást rendezni. Ha már nem találnak valóban megfelelő rendezőt, akkor még mindig jobb különválasztani az egyes csoportokat és rájukbízni saját anyaguk külön elrendezését.

Nehéz volt ezt a kiállítást áttekinteni és nem volt könnyű kiemelkedő pontjait megtalálni. Már azért sem, mert nem sok meglepetéssel szolgált: legfeljebb Szőnyi István, Berény Róbert, Derkovics Gyula, Mattyasovszky-Zsolnay László, Bernáth Aurél, Tornyay János festményeit és Medgyessy Ferenc szobrát számíthatjuk ide.

*

Nem volt valami sikerült a Munkácsy-céh kiállítása sem. Ez is az összeegyeztetés jegyében született és belőle is hiányzottak művészetünk legfiatalabbjai. Egyáltalában nem volt a mai szellem tükörképe, mint a tárgymutató előszava hangsúlyozta, ha csak mai szellemen nem a megalkuvást értjük.

*

Mint mindig, ezúttal is valóságos üdülés számába ment a Szépművészeti Múzeum grafikai osztályának dr. Hoffmann Edith rendezte pompás kiállítása, mely «Rajzoló eljárások» címmel nyílt meg. E kissé mechanikusnak látszó szempont keretein belül, tollrajzok, szén- és kréta-, ólomvessző-, nyers grafit- és ceruza-, ecsetrajz, korrektúrák, nagyítások szerint való megkülönböztetések alapján, remek kiválogatást kaptunk a múzeumnak gazdag gyűjteményéből.

Egyrészt szinte kimeríthetetlen technikai okulást, másrészt páratlan műélvezetet, melyhez az európai művészet nagyjai a XV. századtól és néhány lappal a mi kiváló művészeink is hozzájárultak. Érdekes volt ez a kiállítás már azért is, mert a technikai elv és a rendezés is merészen egymásmellé helyezett egymástól messzire eső korokat és felfogásokat, anélkül, hogy ezzel zavaró benyomásokat ébresztett volna. Meggyőzött arról, hogy a valóban jó nem zavarja a valóban jót, akármennyire különböznek egymástól. Egy Leonardo és egy Szinyei elférnek egymás mellett, mindenesetre jobban, mint a Nemzeti kiállításon Bernáth Aurél és szomszédai.

*

Hogy milyen eredményeket érhet el az ízléses rendezés, arra jó példát szolgáltatott az Országos Magyar Iparművészeti Társulat Györgyi Kálmán-emlékkiállítása. Az Iparművészeti Múzeum földszinti nagy csarnokába Györgyi Dénes tervei szerint valóban szép és kiállításra mindenképpen alkalmas ideiglenes architektúrát építettek, mely egyszerűségében és ügyes tagoltságában kitünően érvényre juttatja a kiállításnak kitünően megrostált és összeállított, de nem nagy terjedelmű anyagát.

A társulat ezúttal nem általános kiállítást mutatott be, hanem csak fotoművészeti, grafikai, sokszorosítóművészeti, plasztikai és nehány tárlóban némi általános iparművészeti anyagot is.

A fotoművészeti, reklámfotografiai, fotoillusztrációs, grafikai, sokszorosító könyvművészeti, üzleti grafikai és reklámgrafikai rész arról győzhetik meg a látogatót, hogy e tereken teljesen az európai színvonalon állunk.

Különösen a könyvművészetben, ahol olyan kiváló művészeink vannak, mint Buday György, Fáy Dezső, Kner Erzsébet, Kozma Lajos, Lesznai Anna, Molnár C. Pál, Petrezselyem János, Reiter László, Vértes Marcell, Végh Gusztáv.

A szabad grafikában Aba-Novák Vilmos, Derkovics Gyula, Komjáti Gyula és különösen Szőnyi István pompás lapjait élvezhetjük, míg a reklámgrafikában se szeri, se száma a művészi és ötletes tervezőknek.

A szobrászati csoportban, mely útmutatásul szolgálhatna a Műcsarnoknak arra, hogy mit szabad, kell és hogyan kiállítani. Csorba Géza, Medgyessy Ferenc, Mészáros László, Pátzay Pál, Varga Oszkár, Vilt Tibor és Beck Ö. Fülöp vezetnek legtöbbnyire már ismert szobraikkal.

A kisplasztikai gyűjteményben elsősorban ismét Beck Ö. Fülöpöt fogja ünnepelni a látogató pompás érmeiért, mellette a legjobban Fémes-Beck Vilmos. Kalmár Elza, Madarassy Valter, Reményi József, Pátzay Pál érvényesülnek.