Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 2. szám · / · FIGYELŐ

Schöpflin Aladár: HÁROM MAGYAR VÁROS
Nagy Lajos könyve. - Kis Kosmos

Nagy Lajos azt tette, amit íróink közül csak Móricz Zsigmond szokott megtenni: kiment vidéki városokba, ott időzött hosszabb-rövidebb ideig, jól körülnézett, megfigyelte a városok külső képét, az emberek életmódját, a lakosok foglalkozását, gazdasági viszonyait. Három várost vizsgált így végig, Szolnokot, Hódmezővásárhelyet és Győrt, a magyarság három különböző életű nagy települő helyét és szociografiai riportokat írt róluk. Riportokat és nem tanulmányokat, mert az illető városok életébe nem volt módja mélyebben belemerülni, csak kívülről szemlélte, a látogató módjára s ami statisztikai és egyéb adatokat használ, azokat is tudakozódás és nem beható tanulmányozás útján szerezte.

Ilymódon természetesen az illető városok életének csak a külső képét kapjuk meg tőle, azt, ami a fővárosból jött embernek legelőször szemébe tűnik. Mert Nagy Lajos mindent a fővárosi ember szemével néz, a méretekről való fogalmait Budapestről hozta magával. Aki az Andrássy-út vagy a Nagykörút méreteivel szemében megy le vidéki városba, az természetesen kisebbeknek fogja látni a házakat, utcákat, kicsinyesebbnek az életet, mint aki ott él és az ottani méretekre van a szeme beigazítva. Mégse lehet azt mondani, hogy túlzott a kép, amelyet rajzol, mert csak arról beszél, amit meglátott és az bizonyos, hogy jól, élesen tud látni. A reflektorának nem szélesek a fénysávjai, de amire rávetíti őket, az élesen válik láthatóvá. Őszinte író és szemmelláthatóan lelkiismeretes is, aligha van írásában olyan megállapítás, amely nem azonos a tényekkel.

De viszont olyan író, akinek megvan a dolgokról a saját nézete. Mindent a maga szociális szemszögéből néz és bár erősen igyekszik a tárgyilagosságra, nem tudja elleplezni kritikáját, sőt felháborodását és szarkazmusát sem. Nem tudja úgy nézni a dolgokat, mint az emberek túlnyomó része, a létező állapotok megszokásból eredő elfogadása szempontjából. Hogy 40-50 ezer lakosú városokban nincs csatornázás és vízvezeték, hogy csak a reprezentáló főútvonalak vannak kikövezve, a többi részeken feneketlen tud lenni a sár és a por, hogy munkanélküliek nagy számmal vannak a világon, hogy a tüdővész epidemikus járvány s más efféle dolgok, amiket a legtöbb ember, különösen aki vidéki városban él, mint magától értetődőket fogad el, - az őt nyugtalanítja, felháborítja. Egy percre sem tudja eltitkolni, hogy mindig a szegénységgel rokonszenvez s gyanúval és gúnnyal néz a jól élő polgárságra. Azt az attitudeöt, amelyet novelláiban elfoglal, nem hagyja el a szociografiai írásban sem. Álláspontjának határozottságából folyik az a merevség, sok tekintetben egyoldalúság is, ami minden írásában benne van. Nem az egész horizontot nézi, hanem az álláspontjának megfelelő szegmentumait. Szarkasztikus elméssége ezt még jobban fokozza.

Ezek után magától értetődik, hogy a kép, amit a három vidéki városról rajzol, nyomott és sivár. Annál is inkább az, mert a mostani állapotokat írja le, a nagy gazdasági pangás idején, amikor a városok élete a normálisnál is nyomottabb és sivárabb. Szegénység, folytonos szegényedés, kultúrális elmaradottság, megfélemlítettség gondolathiány - ez a szellemi élet képe. Lehet, hogy egyoldalú kép és az író sajátos álláspontja mélyíti sötét színeit. Lehetne kedélyesebben is megrajzolni, de nem Nagy Lajos az, aki hajlandó kedélyesen rajzolni. Nem anekdotát ír, hanem kritikát s nem cukrot kever tintájába, hanem egy kis sósavat. Amit elmond, az talán nem az egész igazság, de mégis igazság.