Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 2. szám

GELLÉRT OSZKÁR: MINT MASSZEUSZ TESTVÉR...

Mint Masszeusz testvér aki Szent Ferenccel
Jártában egyszer oly úthoz ért
Mely elágazott volt jobbra-balra
S megállt azért:
Most merre tovább? -
S kérdőn tekintett jó mesterére
Hogy várja szavát:

«Keringj, forogj, játszó gyerekként
S amerre szédülsz: az lesz az irány»: -

Keresztuton állok s megtorpanok én is
Költő, ki a szent deltához ért,
Mig az alkonyi napfény sugarát bucsúzva
Teriti rám
S az alkonyi szellő arcon legyint.
A Szépség meg a Jóság két csillaga kérdez:
Mondd, merre megyünk?
Hol az igaz irány?
Ha lábod a szent deltához ért,
Forogj s keringj csak s pörögj, pörögj,
S amerre a földet súrolja a térd:
Az az út az örök.

Forogj s keringj csak s pörögj, pörögj,
Táncolj, mint első bálján a leány,
Most erre hajol, most arra hajol,
Választani nem tud két ifju legény közt.
S a szíve dalol, a szíve dalol
S most minden meghal, csak ez a dal él:
Melyiket szereted?
Óh mámoros, játszadozó gyerekek!
Míg végül az egyik karjába alél.

Népek, hazák a válaszutaknál!
Gyerekek, gyerekek,
Keringjetek csak, forogjatok csak,
Pörögjetek.
Népek, hazák: jövőtök igazát
Hogy tudhatnátok előre?
A sorsotok csak játék.
Hogy merre hajt:
Jó ösztönötök megsúgja majd.
Csillag felé, lidérc felé?
Az egyik út a béke útja,
A másik a háborué!