A délután a törpe tétlenségben kinyujtózik mint Gulliver - harangszó repült át a szomszéd faluból s a magasban végigseper, mint bitangoló unalom. Az alkonyat a láthatáron bujkál s világosságot iszik a vén részeges - rossz életemet tűrni kell, szobám partjánál ülni kell és nézni, hogy az áprilisi szél a háztetőn végigbokázik, betör ablakomon s továbblapoz könyvemben és életemben. Mingyárt itt az éj s eloltja a felhőket - nincs semmim amivel fogadjam, csak szavaim küldöm elébe a zengő szitakötőket.