Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 4. szám · / · FIGYELŐ · / · Disputa

Braun Róbert: A MAI AMERIKA

A Nyugat legutóbbi számában Zilahy Lajosnak ily címen megjelent cikkével kapcsolatban a t. szerkesztőség szíves engedelmével az alábbiakban bátorkodom hozzászólni a vitás kérdéshez.

A mai Egyesült Államok kultúrája nem új kultúra, hanem egy régi kultúrának új földre való átültetése. A Harvard Egyetem 1636-ban alakult, egy évvel a nagyszombati után és pl. az amerikai újságírás is régiség dolgában bátran hasonlítható össze régi európai országokéval.

A 17. században az angol társadalom - kissé sommásan szólva - kétfelé vált. A konzervatív többség otthon maradt, a radikális vagy mai műszóval élve: a destruktív kisebbség kivándorolt Amerikába. Kivándorolt és oda mentette ki a Cromwell-féle köztársasági hagyományokat. Velük együtt és utánuk századokon át vándoroltak ki mindazok, akik vallási, politikai vagy gazdasági okokból nem tudtak, vagy nem akartak elhelyezkedni az európai társadalomban. Bizonyára nagy merészség lenne azt állítani, hogy ez a kivándorló tömeg szociális szempontból értéktelenebb lett volna, mint az otthonmaradó. Még a fegyencekre nézve is bajos volna ezt állítani. A szökött katona vagy az a jobbágy, aki kezet emelt földesurára, vajmi könnyen került mint deportált Amerikába. A független gondolkozású, az erős akaratú ma is könnyebben kerül összeütközésbe a törvénnyel, mint a született rabszolga.

Nem vitatható, hogy Amerika kriminalitása, nevezetesen az emberölés és rablás föltünően nagy. 100.000 embert véve alapul, 1912-től 1928-ig az emberölés 6,6-ről 8,8-re emelkedett, a 31 legnagyobb városban pedig 1900-tól 1929-ig 5.1-ről 10.1-re. (Olaszországban ez a szám 1820-22-ben 16 volt.) Budapesten emberölés volt 1912-ben 78, 1929-ben 28, 1930-ban 46 és 1931-ben 54. Viszont ez a szám New Yorkban 425, Chicagoban 401, Detroitban 257, Philadelphiában 173, ellenben Bostonban csak 23 volt.

De bármily kedvezőtlen is ez a bűnözési statisztika, nem nyújt olyan messzemenő politikai következtetésekre alapot, mint aminőket Zilahy Lajos vont le.

Az amerikai bűnözésnek nyilván nagyon kedvez a vidék túlritka és a város túlsűrű népessége. Vegyük ehhez a nagyszámú asszimilálatlan bevándorlót, akik új környezetbe kerülvén, a megszokott csoporterkölcs ellenőrző hatása alól mentesítve érzik magukat, vegyük hozzá, hogy az amerikai nagyvárosokban kisebb a kohézió, mint a régi városokban, hogy ott egyik ember kevésbé ismeri egymást, hogy tehát a bűnözőnek elrejtőznie könnyebb, annál is inkább, mert bejelentési kötelezettség nincs. [*]

Baj van az amerikai bíráskodási rendszerrel is. A bírói nívót három körülmény szállítja le egynémely államban: a hivatali idő rövidsége, a bírák választása és a fizetés alacsonysága. Ismétlem, mindez csak némely államra nézve áll és pl. az északkeleti államokban (New England) a bíróság nívója van olyan magas, mint akár Angliában. A fizetés persze csak relatíve alacsony, átlagban évi 6000 dollár, már New York államban 17,500 dollárra rúg. (Egy angol High Court bíró fizetése évi 25,000 dollárnak felel meg.) Kiemelendő továbbá, hogy a szövetségi bírákkal szemben sem tudás, [*] sem erkölcsi integritás tekintetében nincs panasz, panasz csak egynémely (déli és nyugati) állam egyes bírái ellen van. Még a legkomolyabb bíráló (Lord Bryce) sem ment annyira, hogy pl. egy állam bíróságát általában korruptnak nevezte volna.

Baj van továbbá a rendőrséggel is. Az amerikai rendőrnek nincs olyanféle előiskolája, mint nálunk a kontinensen a katonaság, ahonnan a kiszolgált altiszt kitűnő rendőrlegénységi anyag. Baj továbbá az is, hogy a rendőrnek nincs meg az a presztizse, ami Európában. Nálunk egy rendőrnek sokkal nagyobb társadalmi tekintélye van, mint egy hasonló jövedelmű munkásnak. Amerikában szinte azt mondhatni, hogy megfordítva áll a dolog. Prof. Munro előadásán hallottam, hogy az amerikai közvélemény a rendőrről az, hogy csak lusta embernek való mesterség.

Hogy Chicagoban 200.000 fölfegyverzett (géppuskával fölfegyverzett, mondja Zilahy Lajos, ami a fölnőtt férfi lakosságnak kb. 25 százalékát jelenti) gangster volna, azt nehéz komolyan elhinni. Honnan való adat ez? És honnan való adat az, hogy az Egyesült Államok területén valaha is 12 millió indián élt? James Mooney, a Smithsonian Institution tagjának becslése szerint 1492-ben 846,000 indián volt. De van olyan nézet is, hogy az indiánok száma sohasem volt nagyobb az Egyesült Államok területén, mint ma. Népszámláláson alapuló adataink csak 1865 óta vannak. Akkor 294,574 indián volt. 1930-ban számuk 340,541 volt. Bármennyire is ellenkezik a közfölfogással, az indiánnak esze ágában sincs kihalni.

Nem helytálló az sem, amit Zilahy Lajos az északi és déli államok közti különbségről mond. Az eredeti telepesek közti különbség az, hogy míg az északi gyarmatokat vallási és politikai üldözöttek alapították, akik az intelligensebb polgárságból valók voltak és sajákezűleg dolgoztak, a déli gyarmatosok a nemesség nem-elsőszülött gyermekeiből kerültek ki, [*] akik úri életet éltek és a munkát szégyennek tekintették.

Amerikában persze most nagy és komoly bajok vannak: Amerika technikai tekintetben a világ leghaladottabb, szociális intézmények dolgában ellenben, persze csak relatíve, igen elmaradt ország. Azt jelenti ez, hogy most, amikor a gazdasági válság a technikailag különösen fejlett országokban a legélesebb, Amerika van legkevésbé fölkészülve a baj ellen. Baj az amerikai írott alkotmány is, amely minden komolyan radikális törvényhozást rendkívül megnehezít. Baj az amerikai pártrendszer, amely a maga merevségével és idáig legyőzhetetlennek bizonyult hatalmával minden új politikai szervezkedést reménytelenné tett. Az igazi elvi harcok a pártokon belül, a párt jobb és bal szárnya közt folynak.

A 15 millió munkanélküli egyelőre megoldhatatlan problémának látszik. 15 millió munkanélkülit huzamos ideig Amerika sem bir el. G. D.H. Cole a világkrízisről szóló új művében azt mondja, hogy forradalom sem Angliában, sem Amerikában, sem Franciaországban nem valószínű, bár Németországban nincs kizárva. Ez nem jelenti azt, hogy forradalom nélküli összeomlás ne következhetnék be Amerikában, még pedig előbb, mint Európában. De azt föltételezni, hogy ebben a gangstereknek és bootleggereknek jut a döntő szerep, erős félreismerése az amerikai helyzetnek.

Talán nem fölösleges azt is megjegyeznem, hogy az átlagos amerikai hazájára nézve mélyen sértőnek találná azt a föltevést, hogy ott rablással és gyilkossággal iparszerűleg foglalkozó bűnöző szervezetek keríthetik kezükbe a politikai hatalmat. És természetesen az átlagos amerikai époly büszke a maga őseire, mint a magyar. Meg van róla győződve, hogy az amerikai civilizácció alapját megvető kivándorlók Európa akkori lakosságának színét-javát képviselték. Megerősíti őt ebben a fölfogásában az, amit ezekről az első bevándorlókról olyan részrehajlatlan külföldiek mondtak, mint Pitt vagy Tocqueville. Sajnálatos, hogy Zilahy Lajos nem gondolt arra, hogy egyes emberek és egész nemzetek őseiről az igazságot is, ha az kedvezőtlen, csak kellő tapintattal szokás megmondani. Pedig ami az amerikaiak őseit illető, itt az igazság egyáltalában nem kedvezőtlen. Én legalább nem tartom tisztán csak szóvirágnak, amit egy amerikai iskoláskönyvben olvastam valaha: «They were the wisest and best people of their age», azaz: «A maguk korának legbölcsebb és legjobb emberei voltak.» ezeknek az ősöknek a szelleme testesül meg az amerikai alkotmányban, amely a maga korában volt annyira új és forradalmi találmány, mint ma az ötéves terv és noha egy nem egészen négymilliós földművelő nemzet számára készült, amely az Atlanti Oceán keskeny partvidékét lakta, mégis jelentéktelen változtatásokkal, jól-rosszul 150 év óta funkciónál egy ma 130 millió lakossal bíró, két óceán közt elterülő országban, amely ma első helyen áll ipari termelés tekintetében. Példátlan eset a világtörténelemben.

És végül csak annyit, hogy a mi bíróságunk, rendőrségünk és csendőrségünk, ami gazdasági bajaink valamivel közelebb állnak hozzánk az amerikaiaknál. viszont az is igaz, hogy az amerikaiakat bírálgatni kevésbé kockázatos.

 

[*] Amikor a Harvard Egyetemen jártam és Prof. Munro az európai városigazgatásról szóló kollégiumában elmondta azt, hogy berlini diák korában milyen bejelentőlapot kellett kitöltenie: hogy ki az apja és anyja, mikor és hol született stb., amit mi mind magától értetődőnek tartunk, az egész hallgatóság viharos derültségben tört ki.

[*] Mint Angliában, a bírákat a legtekintélyesebb, legtapasztaltabb ügyvédek közül választják ki, a bíró tehát rendszerint jobb jogász, mint az előtte tárgyaló ügyvéd.

[*] A nemesség elsőszülöttségi joga egyik döntő tényezője annak, hogy az angol gyarmatok prosperáltak és nem pl. a franciák, ahol sohasem akadt sem megfelelő számú, sem megfelelő minőségű kivándorló, míg Angliában a nemeseknek azok a gyermekei, akik nem örökölték apjuk címét és vagyonát, szívesen vándoroltak ki. De ez magyarázata az angol társadalom homogeneitásának, mert hiszen még a legelőkelőbb arisztokratának testvérei is a polgári rendbe tartoztak.