Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 3. szám
Betörtek a bivalyok
a liliomos kertbe,
a tulipános kertbe.
Jaj a kertünk, a kertünk!
Szerelem boldog kertje!
Bedöntötték a keritést,
benyargaltak recsegve,
ropogva, iszonyúkat
böffentve, undok szörnyek.
És mindent összedúltak.
Kioltották a pirosat,
a zöldet, a fehéret,
lilát, sárgát, ezüstöt,
minden színét a kertnek.
Csak a fekete nyüzsgött.
Liliomok, tulipánok
úgy hulltak el szegények
némán, vértanu-módra.
Csak a rózsák harcoltak
százszor is felcsapódva.
Pillangók, madarak
elszálltak és gubancos
kutyák ugráltak, zengett
a kert. Kutyák, bivalyok
szaggatták szét a csendet.
Romokban a lugas,
kettőbe tört a kis pad,
kettőbe tört a nyárfa,
a hold is a fahegyről
repedten hullt a sárba.
Jaj, nem megyünk ki többet
tulipánt simogatni,
liliomot szakitni!
Az a kert minekünk már
csak feketét fog nyitni.
A virágágyainkból
mi lett! Halálos ágya
szegény liliomoknak.
Ott most bivalyok hálnak.
Alusznak és szuszognak.