Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 24. szám

KASSÁK LAJOS: ŐSZI ESŐ...

Hogyan beszéljek rólad, barátom, hogyan mutassalak be
könnyelmű és közömbös ismerőseimnek, Angyalföld fia,
alig tizennyolc éves kamasz, éhes és hajléktalan csavargó.
A Lehel-téri piacon találkoztam veled először, délben, gyümölcsidénykor.
Fonnyadt paradicsomok, szilvák és rothadó szőlőfürtök hevertek a kövezeten.
Te egy fiatal asszony előtt álltál és szájaltál vele, mint az ördög.
Kabátod egyik ujja üresen fityegett a levegőben, nyakcsigolyád benőtték a hajak
s kimutattad a fogaidat, mikor az asszonyka felédsujtott a sátorernyő nyelével,
ami durungnak is beillik.
Vicsorogtál, mint egy hatalmas, szürke komondor.
(Ó, ki emlékszik még arra a februári délelőttre, mikor ingyen akartál utazni a villamoson
s végül is a fél karoddal fizettél meg ezért az utért s mint a kis kutya
sirtál és vakogtál a kerekek között.)
Megmorogtad az asszonyt s miközben elcammogtál a fényből, s mondtad:
«Ha egyszer behuzhatnék neki, akkor minden jóra fordulna!»
S ezt ugy értetted, ha egyszer magaddal vihetnéd a négy fal közé s elfeküdhetnél
mellette a diványon, akkor kinyilna a szive, megenyhülnének a szavai s te boldog legény
szabadon benyulhatnál a gyümölcsös kosárba,
talán a nagy bőrzsebbe is szabadon benyulhatnál,
ami ott fityeg és csörömpöl az asszony ölében.
Igazánból ilyen aranykeretben gondoltad el azt a trágárságot, amit az előbb kimondtál.
Szegény barátocskám, milyen félszeg és ügyetlen vagy!
Hol az a négy fal s az a rugalmas divány,
ahol te igazán férfi lehetnél?
Szép tizennyolc éves hím, kiverhetetlen hóditó?!
Hol az az ut, amelyik elvezetne téged az emberek közé,
azok közé, akiknek otthonuk, diványuk és mindennapi eledelük van.
Ott sompolyogsz a szennyes térségen s én egy vörös oszlop mögül figyellek.
Ne dühöngj és ne veszítsd el egészen a fejed!
Lásd, én is csak egy szegény külvárosi költő vagyok, de megfogadom,
ha egyszer pénzhez jutok, szerzek neked is egy diványt, ahol
kiheverheted a vágyaid és meghivlak magamhoz vacsorára, mikor is
fehér porcellán tányérokban pirosra sült hust, mézédes gyümölcsöt és más ilyen
bolondságokat tálalunk az asztalra.
S ha szereted az italt, nem bánom, bort is hozatok a számodra.
Csak várj, barátocskám, várj még néhány évig.