Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 15-16. szám

ILLYÉS GYULA: PAPRIKÁK

Babitséknak, emlékül, szeretettel

A királyság megoldása,
pénzügyeink rendezése
nem érinti szivem ugy, mint
a paprika beérése.

Villognak már, testesednek,
fejjel le a kicsi fákon
ugy hintáznak, mint vig lány-had
pajkos kerti mulatságon.

A hegyükre nyomott csókban,
a ropogó harapásban,
a zöld izek nyelésében
tudtam meg, hogy ujra nyár van

Mily ifjuság, mily vigasság
érlelődött friss husukba,
mily üditő tiszta lelket
lehelnek beléd rajongva.

Nyár van ujra, nem is ujra:
először izlelem, érzem
e susogó kertben, e tág
vidék fölött és szivemben.

Tul vagyok én a virágon,
már nem köntös, nem a virág:
gyümölcs és hus nyisson rám hü
tekintetü vigasztalást.

Jönnek sorba, egyik édes,
másik szép szinét kinálja,
rád mosolyog s eszeveszett
haraggal harap a szádba.

Apáimnak eledele,
szülőházam koszoruja,
hálás szivvel dicsérlek én,
férfi nyeldeklők virtusa,

télen-nyáron a kiszáradt
kenyér hü izesitője,
emlékeim váltakozón
csilingelő csengetyűje.

(Esztergom)