Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 2. szám · / · Regény és széppróza · / · SZÍNHÁZ

Schöpflin Aladár: Bemutatók

Úgy látszik, a párizsi kispolgári gondolkodás még mindig valami furcsát lát abban, hogy nőkből ügyvéd is lehet. Legalább is szeret viccelődni rajta, mint ezt Pierre Weber és Alexis Madis Kényes válóper című darabja mutatja, amelyet a Vígszínház jónak látott megismertetni a mi közönségünkkel is. Ennek a darabnak tudniillik típikusan kispolgári a szemléleti módja és az elméssége. Nemcsak az ügyvédnő, de az ügyvéd, a birósági elnök, az újságíró, a megcsalt férj és a megcsalt nő is olyan, amilyennek a kispolgár a maga esze szerint elképzeli. A viccek pedig, amik abból keletkeznek, hogy az ügyvédnő-feleség és az ügyvéd-férj egy válóperben egymással szembekerülnek mint perbeli ellenfelek, pontosan azonosíthatók azoknak az élclapoknak a vicceivel, amelyeken a párizsi petit bourgeois mulat, miközben az apéritifjét szörpölgeti. A pesti kispolgár azonban nem igen jár színházba, s különösen nem a Vígszínházba, aki pedig jár, az nem igen tudja élvezni az ilyen apéritif-humort, túlságosan sekélyesnek találja. A színház, mint ez mostanában sokszor megtörténik, kelleténél alacsonyabbra becsülte a közönsége igényét, amikor bizott a sikerében ennek a darabnak, amelyben benne vannak az egykor minden színpadon uralkodó francia társasági vígjáték lehanyatlásának összes ismertetőjelei. Ha megérné az időt, teret, fáradságot, ebből a darabból le lehetne vezetni azokat az okokat, amelyek miatt a francia vígjáték ma már elvesztette egy évszázadon át rendíthetetlen fölényét a világ színpadjain. A főokra mutatunk csak rá ezúttal: a darabok talán nem is olyan nagyon sokkal rosszabbak, de a nézőtér atmoszférája változott meg. Ma már nincs meg az a nyugodtan, biztosságban jól élő, emésztés közben egészséges nevetésre mindig kész polgárság, amely még a háború előtti években is jól tudott volna mulatni talán még a Kényes válóper ma vitamintalannak tetsző viccein is.

*

Hazugság és költészet, álom és valóság, misztikum és realitás, szimbolikus beszéd és vaskos nyíltszavúság, tiszta fény és ködös homoly - a világirodalom legbonyolultabb, legnehezebben érthető és mégis legerősebben ingerlő remekművei közé tartozik a Peer Gynt, Ibsen legnagyobbszerűbb és legegyenetlenebb műve. Csak a Hamlet és a Faust foghatók hozzá a koncepció egyetemességét és a feladott problémák sokrétűségét tekintve. Számtalan kommentátora inkább összebonyolította, mint megoldotta; végső megértéséhez nemcsak ismerni kellene, hanem átérezni is a norvég tájat, klimát, népet, mesevilágát, életideáljait, - ezenkívül ismerni kellene Ibsen életének minden titkát, hogy az ember különválassza, mit tett bele a költő Peer Gynt alakjába önmagából, miben tart ítéletet önmaga fölött, mi benne az ítélet nemzete jelleméről s általában az emberi jellemről és sorsról. Megvallom, önámítónak tartom, aki azt meri mondani, hogy ezt a költeményt maradéktalanul megérti, de éppen abban érzem leginkább izgató voltát, amit csak sejtve értek belőle. A logikai tartalom helyett a költő szuggesztiója hat rám, szabad teret engedve képzeletem kalandvágyának. Színházat, rendezőt, színészt méltán ambicionál ez a különös remekmű, leginkább azért, mert színpadi megoldását csak megközelíteni lehet, elérni nem.

A Magyar Színházban egykor igen nagy sikereket aratott a Peer Gynt, bizonyára jórészt mint látványosság. Emlékszünk az ottani rendezésre, mely érzésünk szerint túlságosan hangsúlyozta a látványosságot, emlékszünk Törzs Jenő alakítására, amely mintegy intellektualizálni akarta Peer alakját. Érdekes és szép előadás volt, nem hozta ki a mű egészét, de jó felét mégis megkaptuk belőle. Most a Nemzeti Színház vállalkozott a nagy feladatra, Horváth Árpádra bízva a rendezést, Kiss Ferencre a főszerep eljátszását.

A rendezés elsősorban a folyton változó színterek képszerűsége dolgában hozott újat; megpróbálta és sikerrel, eltalálni azt a határvonalat, melyen a képek valószerűsége is megmarad, de a misztikumból is éreztetni lehet valamit. Nem ragaszkodik szigorúan egyikhez sem, hol a realitás kerül túlsúlyba, hol a sejtelmesség. A lakodalmi jelenet például egészen reális, a Dovrevéne jelenet egészen meseszerű. Szóval az egyes képek stílusa mindig a tartalmukhoz símul. A rendezésnek sikerült elszakadni a Shakespeare-színpad hagyományától, amely hamis hangot vitt volna az előadásba. Ugyanígy van vezetve az előadás hangja is, az egyes jelenetek változó tartalma és stílusa között modulál: az eltérő, sokszor ellenkező stílusú részleteket igyekszik összehangolni egy külön ibseni stílusba. A nagyon megértőn elképzelt rendezői koncepciót nem minden részben sikerült egyformán keresztülvinni, de az egész kitűnő, szellemes munka, igazolása mindannak a várakozásnak, melyet Horváth Árpádhoz eddigi munkái alapján fűztünk.

A rendező által adott keretbe illeszkedik bele Kiss Ferenc játéka. Szemmel láthatóan nem az alak intellektuális magyarázatára veti a súlyt, hanem a szuggesztió éreztetésére. A maga temperamentumából nagy mennyiségű lírai elemet visz bele a színész és a logikai megértés rovására is a szerep sokszínűségét hangsúlyozza. Peer Gynt norvég parasztsiheder, de egyúttal fantasztikus mese-alak is, hazug fickó és költő, kalandor és jószív, a sziklás norvég talaj és a ködön átnyargaló norvég népfantázia terméke, vaskos realitások és álmok lovagja egyszerre. Néha a humor csillogása veszi körül alakját, néha cinikus gúny, néha a tragikum komorsága lebeg körülötte. Igazság és hazugság, valóság és képzelődés között mozog - nem reális alak, hanem egy nagy költő izgatott álma. (Aranybánya egy pszichoanalitikusnak, aki majd egyszer ráveti magát.) Ha jól értettem, Kiss Ferenc is ilyenformán fogta fel szerepét, - ezt az álomalakot igyekezett színpadilag elfogadhatóvá és érthetővé tenni. Feladatának komplikáltabb megoldásai lehetőségét vállalta, mert ebben a felfogásban a legnehezebb egy-alakká összefogni azt a sokféleséget, ami Peer Gyntet olyan gazdaggá és bővé teszi, átfogni azt a roppant távolságot, ami az első jelenetek sihedere és a befejező jelenetek végkép lehiggadt öreg embere közt van. A feladat végrehajtása teljesen sikerült, a Peer Gynt Kiss Ferenc eddigi pályájának legérettebb eredménye.