Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 2. szám · / · Vass Tamás: Élvemaradottak útja

Vass Tamás: Élvemaradottak útja [+]
Az utolsó hadgyakorlat a Bácskában
IV.

Gazdag sváb falu Bácsalmás. Szorgalmas, telepes, németajkú nép lakja, idegen nyelvén kívül mindene kifogástalanul magyar.

Hadi állapot van, tilos a trombitával való ébresztés. Az ügyeletesek házról-házra járva csinálják az ébresztőt.

Még sötét éjjel van és máris nyüzsög a falu. Lóápolás, etetés, itatás, nyergelés és csak azután kerül sor a reggeli feketekávéra.

- Gyülekező! - kiáltják félhangosan a szakaszparancsnokok. A község főterén állnak már a századok. Megérkeztek az osztályparancsnok őrnagyok is.

- Kérem a jelentéseket!

Azután zsinóregyenesre rendezik az arcvonalat, fogadtatáshoz. Végigvizsgálják a századokat.

Egy elkésett huszár félve, észrevétlenül akar besurranni a sorba. Nem sikerül neki.

- Csizmeg huszár, Szabadkán jelentkezni fogsz osztálykihallgatásra. És százados úr tűri ezt a rendetlenséget? Mindig a harmadik századdal van a baj.

A helyére beálló Csizmeg huszárt a pajtásság-parancsnok tizedes lopva hasbavágja.

A megütött keservesen szívja a fogát és jámbor ábrázatot vág a fájdalomhoz.

Harsány vezényszavak. Az érkező Kovásznaynak leadják a jelentést.

A parancsnok arcán fáradtság látszik. Vajjon a tegnap esti beszélgetés foglalkoztatta éjszaka is, vagy drukkol egy kissé az öreg tanulók mai vizsgájától és azért nem tudott jól aludni?

- Első század, első szakaszból kiküldeni az előljárőrt! Él-lovasok vágtát előre!

Biztosított menetben indult meg az ezred Szabadka felé.

Egy tiszti járőrt északnak rendel ki a segédtiszt. Keresse meg az összeköttetést a pesti huszárezreddel.

Ügetés-jelre, ami kétszer fel- és leemelt ököl, ügetni kezdenek a századok. Tovább adják a jelt, üget már az egész ezred.

Az ellenség közelében hangos vezényszó nincs.

Csendesen halad az ezred, csak a kengyelvasakhoz verődő kardhüvelyek zaja hangzik.

Tompa csörömpölés és patkókattogás hallszik a trappban előre vonuló huszárok felől.

Nem hallatszik messzire, hamar elnyeli falombok zizegése.

600 ló magasra felveri a port és az mindig áruló. Lovas járőrök vágtáznak a láthatáron. Csendes a mező.

Az előrenyomuló ezred felé egyszer csak vágtázó lovas közeledik. Jobbkezében magasra tart egy levelet. Hangosan kiáltja:

- Az alezredes urat keresem!

Tamás elébe lovagol. Átveszi a jelentést és elolvassa. - Alezredes úr, - jelenti tisztelegve, sapkához emelt kézzel, - Farkas főhadnagy úr megtalálta az érintkezést az első ezreddel.

Egy félórán belül egyesülni fog a dandár.

Mindjobban megélénkül a terep. Egyre több vágtázó lovas és járőr körvonala tünik fel.

Észak felé egy szürke porfellegbe burkolt tömeg kigyózó vonala válik láthatóvá.

Feje felett eszeveszetten forgatja kardját egy rajta-rajtában iramodó huszár, s minduntalan Kelet felé mutat.

Ellenség közelségét jelenti a fej felett vadul forgatott kard. De a mutatott irányban senki nem lát még semmit.

A két ezred találkozik, letérnek egy frissen aratott nagy tarlóra.

Benigsen gróf, tábornok, dandárparancsnok az első ezreddel lovagol. Kardjával keményen tisztelegve, jelentést ad be Kovásznay a tábornoknak.

Az egyesült dandár kardjelre oszlopalakzatot vesz fel. Ebben a pillanatban Keletről nagy por-oszlop emelkedik az ég felé.

Számtalan huszár vágtáz már a még mindig nyugodt ügetésben haladó dandár irányába. - Ellenség! - ordítják mindnyájan s kardjaikat fejük felett forgatva a por-oszlop irányába mutogatnak.

- Fejlődni! - jelzik kardjellel a parancsnokok.

Még mindig nyugodt, higgadt a tempó, ügetésben hajtják végre az alakváltozást.

- Terepkutatók előre! - vezénylik most már hangosan a századparancsnokok.

Minden századból két-két huszár válik ki és rajta-rajtában repül előre.

Ezeknek az arcvonal előtt kell lovagolniuk, nehogy ingoványba, vagy áthatolhatatlan akadályba kerüljön a főcsapat.

Az ellenség arcvonala is kiszélesedett már.

Az arcvonal kifogástalanul egyenes, pedig hossza megvan vagy 600 lépés.

Vágtába megy át a dandár.

- Kardot ránts! - mindenki kardjához kap és sivítva rándul a magasba 1200 tompa, fényes penge.

- Roham! - vezénylik hangosan az ezredparancsnokok. Most már nem kell csendesnek lenni. Az ellenségek látják egymást. Mindjárt jön a kézitusa.

A trombitások állandóan fújják a rohamjelt.

A huszárok még mindig nyugodtaknak látszanak. Egy-egy lovas birkózik ugyan már lovával, a tüzesebb vérű paripák megérezték lovasuk belső nyugtalanságát és mindenáron rohanni akarnak.

Az arcvonalak még mindig zsinóregyenesek. A huszárok szorosan egymás mellett lovagolnak, kengyelvasaik érintik egymást. A lógó kardhüvelyek veszekedetten táncolnak.

A huszárdandárok áttörhetetlen, eleven falként iramodnak egymás felé.

Ez a zárt roham, melyet nem tud utánozni a világ egyetlen lovassága sem.

Ennek nem lehet ellentállni sem karddal, sem pikával.

- Rajta, rajta! - fujják a jelet a trombitások is.

Felbomlik az egyenes vonal, ékalakot vesz fel a front, olyan ék alakját, melynek több hegye van.

Az élen a tisztek, nekik gyorsabb lovaik vannak.

Minden lovas sarkantyújával ösztönzi lovát a legsebesebb rohanásra. Kengyelben állva kissé előredőlnek, előrenyujtott kardjukat fejük elé tartják s mindnyájan ordítják a rajta-rajtát.

Kipirulnak az arcok, erősen ver a szív, szikráznak a szemek, lihegnek a mellek. És mint veszett sárkány-csoportok rohannak egymásnak az ellenséges csapatok.

Már-már összecsapnak, amikor az összes tisztek felemelt karddal jelzik és ordítják: - Gyülekező!

A huszárok birkózni kezdenek lovaikkal. Nem elég egy kéz a megbokrosodott ló lefékezéséhez. A kardos kezükkel is a szárakba nyúlnak.

Lassanként lecsendesedik az iram. Ügetésbe, majd lépésbe esnek a rohanó csapatok.

Mindenki megtalálta már a helyét. Zsinóregyenesre rendeződik ismét az arcvonal.

Mikor a csapatok tíz lépésnyire érnek egymáshoz, álljt vezényelnek a parancsnokok, s tisztelegnek kardjukkal.

Jól sikerült a roham!

De hiszen ez csak játékroham volt!

Hogy ilyen rohamot nem sokszor lovagolnak már játékból, azt még itt senki sem gyanítja.

Ők itt játszottak, törzstiszteket vizsgáztattak és mindezt olyan komolysággal tették, mintha emellett minden fontos dolog eltörpülne a világon.

A hadosztályparancsnok is megérkezett. Végignézte a rohamot.

Megtette észrevételeit. Kifogásolta, ami szerinte helytelen, harcszerűtlen volt.

Azután díszmenetben vonultatta el maga előtt a hadosztályt.

A huszárcsapatok szállásaikra lovagoltak enni és pihenni a forró, fárasztó nap után.

 

[+] Örömmel közöljük ezt az írást. Szerzője tényleges tiszt, huszárszázados volt a háború kitörésekor. A gorodoki híres huszárroham alatt megsebesült, fogságba került s Oroszországból csak a forradalom után került haza. Férfias, őszinte és pompás írásában átéljük a háborút. Egy magyar hősi katona érzésein át új színt kap a magyar sorstragédia. M. Zs.