Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 20. szám · / · Nyolc himnusz a középkori latin költészetből

Nyolc himnusz a középkori latin költészetből
A SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS
(Franciaországi himnusz)

Csodálatos szerelem!
Testet ölt az Isten.
Sohse hallott kegyelem:
mag fogan a szüzben!

Óh ujféle házasság:
csillag megy a naphoz.
Képtelen, szent anyaság:
szüzlány gyermeket hoz.

Mózes, ahogy hentergett
a gyékénykosárban,
csodamód ugy szendergett
Isten a leányban.

Fülön át és lelken át
szállt be szent testébe
s nem szakítá nyilt nyomát
amerre kilépe.

Mint üvegen a sugár
ahogy átsugárzik,
mégis rajta semmi kár,
sérelem se látszik:

ugy született, az anya
foltja-kára nélkül,
Isten, Istennek fia,
saját jegyesébül.

S mint a gondolat suhan
a sziv rejtekébül!
Aki bün nélkül fogan,
szül fájdalom nélkül.

Ha sugarat ont a szem,
nem veszti világát:
igy a virág-anya sem
veszíti virágát.

Fehérebb mint liliom,
tavaszibb mint rózsa,
légy fiadnál, Szüzasszony,
szivünk szószólója,

hogy ne várjon holtan a
zord pokol homálya:
veled inkább, szentanya,
egek lakomája!