Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 14. szám · / · Figyelő · / · Francia irodalom

Aurélien Sauvageot: Des hommes passérent
Marcelle Capy regénye; éditions du Tambourin, Paris

Remarque könyve a háborús irodalom újjáéledésének a jele volt, bár ez az újjáéledés inkább csak a mennyiségre vonatkozhat, mivel a háborús írók legújabb generációja nem tudja elfelejteni egy Barbusse, egy Duhamel, egy Latzkó könyveit, akik a békét hirdették, amikor ez még veszéllyel járt. Talán ezért is maradnak oly meghatók, emberiességükben oly szépek, költőiségükben oly tiszták a Feu, a Civilisation, a Vie des Martyrs, vagy a Menschen im Kriege.

Egy nőnek, Marcelle Capy-nak, jutott az a feladat, hogy megírja a nagy háború asszonyainak az eposzát. Elment haza falujába, délnyugati Franciaországba, hogy ott átélje ő is a férfiaktól elhagyott asszonyok életét, azokét az asszonyokét, akiket a sors parancsa a férfiak munkájára kényszerített. Könyvének hősnője is az asszony, aki a mai emberiség legválságosabb órájában vállalta és biztosította az élet folytatását és folytatólagosságát. Marcelle Capy földiei, a falusi parasztasszonyok és lányok, mindenkinek juttattak kenyeret. Hogy hivatásukat teljesíthessék, le kellett nekik mondani a nők minden elégtételéről, a szépségről, a hiúságról, a gyengeségről; embertelen munkához kellett edződniök, hogy megmenthessék a férfiakat. De a falun egy idő mulva idegenek vonultak át, német foglyok, orosz menekültek, néger katonák, amerikaiak és ez a sok új férfiarc egy egész új világot tár fel előttük. Amint együtt végzik velük a nehéz mezei munkákat, megismerik, sőt idővel meg is szeretik őket. És nem értik többé a háborút. A mindennapi vesződség, a gyász és a szenvedés testvéreikké teszik azokat, akik ellen férjeik és fivéreik odakinn küzdenek. Amíg tehát a férfiak folytatják a háborút, az asszonyok békét kötnek, mert ők a munkát és az életet folytatják.

Ime Marcelle Capy-nak egyszerű és már-már legendás elbeszélése. Stílusa át és át van szőve azokkal az együgyü és megható mondásokkal, amelyeket közvetlenül a paraszti ajkakról lesett el. Egy nagy és békés forradalom dokumentuma ez a könyv, amely átalakította a falut és az asszonyt és amelynek mindnyájan tanui voltunk és vagyunk ma is. Marcelle Capy átélte és leírta ezt az átalakulást; könyve az asszonynak a nagy könyve abból a döntő pillanatból, mikor a nők valóban az emberiség másik felévé válnak.