Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 14. szám · / · Figyelő · / · Vers
Jó felírás a tizennyolcéves ifjúság fölé, ami a költőé; szép hangzás a versről, mely ebben a könyvecskében a versek próbálkozásával készülődik, hogy a melódiát
Volt úgy, hogy első könyv került elénk és szerzője ugyancsak Rónai Mihály, András nélkül.
A
Rónai Mihály soha többé nem írt literatúrát, inkább szakmai tudományos könyveket, közben maga mellé keresztelte Andrást és harminc év multán, a fiú tovább mondja a verset, amit az apa elhagyott.
Hogy apadt el Rónai Mihály ömlésre megbuzdult hangja, melynek falánk izgatottsága, vágyas szertelensége,
Az emlékező érzékenységnek másik motívuma az, hogy láttam ennek a ráadásos Andrásnak cseperedését, suhancos növekedését, nyulánk felemelkedését az irodalom kitartó napsütésében, a serkentő verőfényben, sőt bujtogató lobogásban, akit Ady Endrének hívtak. A gyerek, a diák, a mozduló költő, nálam kereste Adyt, aki belepte az eszét, megbabonázta a vérét, mint a többi rigmusos fiatalokét. Szememláttára lett poéta Rónai Mihály András és most meg kellene bírálni a lantost.
Már a versbírálathoz tartozik a furcsaság, amikor a rendőri krónikára gondolunk, mely zordonan figyelmeztet, hogy baj van a mai tizennyolcévesekkel. Sorolják is a furcsaságokat, hol kalapáccsal kalapácsolják széjjel a felebarátok koponyáját, hol pubertas-izgalommal leteperik a leányt a szállodában és megölik, máskor a filmet másolják revolveres megrohanással a bankban, vagyis rohanva élték a mai tizennyolcévesek a háború, forradalmak megsokszorozott éveit és sarjaink hirtelenül értek meg cselekvő, tetterős férfiakká.
A végeteknek e kietlen ágát észrevesszük és nem finnyáskodunk (irodalmi bírálatban) megállapítani: ha a fölöttünk robajló korszak, a lelkeket, idegzeteket fölforgató históriákkal eléhívni tudta a sátánfiakat, ugyanez az élmény-záporozás, irhát kívül-belül rázó időjárás, megnyüzsgette a végletek másik tájékán a rokonszenvesebb tizennyolcéveseket, akik hirtelenebbül elkészültek, merészek, elszántak és talán ölni is tudnának - a versért, tudományért, kultúráért.
Mennyi pompás első könyvet írnak a tizennyolc-huszéves költők és írók! Ilyen produkció Rónai Mihály András könyve is.
Specialista elfogultság a rendőröké.
Impozáns ez az
A
A szerszám már a kezeügyében van Rónai Mihály Andrásnak. A variáló formákat könnyen, őszintén adja. Képei természetességgel tolulnak fel szavaiból és sokszor oly zsúfoltan, hogy érezni, versek szállnak el, még-majd, a versből. Érdekes talentum írta az «Így volna jó», a «Hiába volt», «Oktogon, este» című poémákat. De fölsorolhatnánk a könyvecske valamennyi versét, mind fűlnek, akár akadozva, az indulattól, svungtól, melynek lesz bejárnivalója.